Irodalmi Szemle, 1989

1989/8 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Egy tudós krónikás irodalmi esszéi

hanem annak kísérlete, hogy az eleven életet ragadja meg, s annak leheletét és szel­lemét fogja föl tükörként. Az esszé nem ismeri az arany középutat, nem ismeri a szinte ipari, az állandó gyártási program által szavatolt megbízhatóságot (...) Az esszé bi­zonyos értelemben fogantatásával kezdődik, a semmiből, szinte ugyanúgy, mint a vers...” (Az esszé dicsérete. In: A költő hangja, 1981). Koncsol irodalommal foglalkozó számos esszéjének tanulmány jellege van — első­sorban azért, mert létrejöttükhöz komoly alapozó munkát, előkészületet és anyaggyűj­tést kellett végeznie a szerzőnek. Másrészt viszont tanulmányai nem csupán a tudo­mányos közlés konvencióinak megfelelően készülnek, hanem át vannak szőve szub­jektív (tehát merészebb) általánosítások rendszerével. Ez nemcsak az ítéletmondás tartalmi vonatkozásainál figyelhető meg, hanem nyelvének expresszivitásában is. Kon­csol — Fábry Zoltánhoz hasonlóan — a hanghatástól az alakzatokig és a szóképekig mindent felhasznál stílusa kifejező erejének növelése éredekében. így lehetséges az, hogy nemcsak nagy tudásanyagot vonultat fel, meggyőzően fejteget és szakszerűen összegez, hanem érzelmi indíttatású szépírói erényeket is felcsillant. El kell monda­nunk azt is, hogy Koncsol magas fokú anyagismerete megkapó műveltséggel és ere­detiséggel párosul: legjobb megnyilvánulásaiban a művészetről művészien érteke­zik. Hogy mennyire tudatosan végzi munkáját, mennyire őrködik anyagának és esz­közének: anyanyelvének fontossága és tisztasága fölött, arra kitűnő bizonyítékul szol­gál Az anyanyelvről című vallomása: „Az anyanyelv azt jelenti az írónak, amit a szín a festőnek, a hang a zeneszerzőnek, a föld a parasztnak, a gép a munkásnak. A mez­telen életen túl mindent. Vagy mindent, az életét is.” Műértése, igényessége, esztétikai érzékenysége mellett ennek a teljes vállalása emeli Koncsol Lászlót nemcsak nemze­déke soraiban, hanem egész irodalmunk viszonylatában is a legjelentősebb írástudók és írásértők közé. Nemzedéke eddig — helyzeténél fogva is — a legtöbbet hozta a csehszlovákiai magyar kultúra és irodalom terén a felszabadulás utáni időszakban. Ez az elvitathatatlan tény is hozzájárul legújabb írásai értékeinek méltányolásához. A könyvhöz Duba Gyula írt baráti hangvételű utószót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom