Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - FÓRUM - Utak az Európai Házba (Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Kulcsár Ferenc, Duba Gyula, Dobos László, Szigeti László, Balla Kálmán — kerekasztal-beszélgetés)
élménye. 1945 után létrejön a kelet-európai szocialista államok közössége, népek közössége, néptestvériség, az együttélés nemes fogalma és szándéka. Egy fél évszázad távlatából felmerül a kérdés: együttélési programja sikerrel járt-e? Azt kell mondanunk, hogy nem. Vannak részeredmények és részsikerek, kétségtelen, viszont létrejöttek és kialakultak a nemzeti nacionalizmusok, létrejöttek és kialakultak a gazdasági nacionalizmusok; itt tartunk most. Azt hiszem, a szigorú konzekvenciákat le kell vonnunk, és itt érünk el ahhoz a bizonyos emlékezethez, Közép-Európa emlékezetéhez, a nemzet emlékezetéhez, a magunk emlékezetéhez, ahhoz, hogy az elmúlt fél évszázad szándékaiból és realitásaiból le kell vonni a magunk életének a kemény konzekvenciáit. Nem véletlen egyáltalán, hogy a Szovjetunióban, Lengyelországban és Magyarországon a tényirodalom örvénylett fel mindent elsöprő erővel. Szerintem ha tovább akarunk lépni ebből a helyzetből, ezt mi se tudjuk megkerülni. Szóval valahol a magunk emlékezetét kell rendezni ahhoz, hogy teljes eszű és teljes képességű emberekként tudjunk gondolkodni, csak így tudunk elgyalogolni Európáig és begyalogolni Európába. Életünknek a brosúrától, a frázistól, a hamisságtól, a félelemtől, szóval mindenféle negatív ráhatástól mentesen valós képét kell keresni, s megteremteni. Anélkül énszerintm ez csak fogadkozás, gyönyörű szándék, amely messzire úgysem vezet. TŰZSÉR ÁRPÄD Ha jól értettem, te egy nemzeti programot vázoltál itt fel, olyan nemzeti programot, amelynek segítségével „el lehet gyalogolni Európáig”. Nincs itt valahol ellentmondás? Az Élet és Irodalom egyik nemrégi számában Lázár István beszámol a „közös európai húz” néhány nyugat-európai ellenzőjének elképzeléseiről. Az európai egységesülésnek mint haladásnak a „visszáját” valamennyi abban látja, hogy az egységesüléssel „a lélek tönkremegy, a regionális, nemzeti sokszínűség helyett az uniformizáltság növekszik”. Meg lehet-e vajon a majdani „európai házban” a „nemzeti sokszínűséget” tartani, s ellen lehet-e állni az „uniformizálódásnak”? SZIGETI LÁSZLÓ A nemzetállamnak mint állameszménynek a leépítése szükségszerű, ez viszont nem zárja ki azt, hogy az európai közös ház a nemzeti kultúráknak legyen egységesítő otthona. Sőt, szerintem feltételezni kell a lényegében totális állameszmény megszűnését. DOBOS LÁSZLÓ Nem véletlen, hogy minden társadalmi mozgásnak a lényegi része és célkitűzése a szabadság, a több szabadság és a több jog. Minél kisebb egy nép vagy egy népközösség, annál inkább problémája ez. Ha mi Európába akarunk indulni, önmagunk helyzetét szinte a lemeztelenedésig tudni, látni, ismerni kell. A lemeztelenedés útja egy maximális, mélyre ható önismeret, ami nyilván nem öncélú; mi csak több szabadsággal, több joggal, több demokráciával tudjuk az árut, önmagunk létét bevinni az Európai Házba, ezáltal nem válunk uniformissá. GRENDEL LAJOS Ehhez az kell, hogy ebbe az Európai Házba ép és egészséges nemzeti tudatú nemzetek lépjenek be. Itt van a nagy baj, hogy a közép-európai és a balkáni nemzeteknek a nemzeti tudata nem rgészséges. hanem deformált, torz, agresszív; elég a bulgáriai törökök sorsára gondolni most, az erdélyi magyarok sorsára stb. SZIGETI LÁSZLÓ Dobos mondja, ki kell mondani az evidenciákat. Ügy van. Tudati betegségek gyógyítása elképzelhetetlen kimondás nélkül, pusztán gyógyszerrel. Elég egy pillantást vetnünk a mai Szovjetunióra. Azon sztálini nemzetiségi politika következményeire, amely a bennünket is érintő Kassai Kormányprogramra is rányomta bélyegét. Ami évtizedek óta traumatizálta a lelkeket, az most feltörőben van. Mert a nemzeti folytonosság tudata sokkal mélyebb és elevenebb, semhogy ennyi idő alatt elpusztíthatnák politikai kreatúrák. Európa vezetői ma élesen látják, hogy a kisebbségi kérdést nem ésszerű félretolni. Azt is tudják, hogy számszerűleg ez a vágyott Európai Ház egy hatalmas nép, az orosz, és megannyi kisebbség szövetsége lesz, illetve lehetne. Vagyis ez a prí-
