Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - Kulcsár Ferenc: Valakihez; Nagyváros; Az egó mikor rossz híreket hallgat; Láz; Naplótöredék; Elvarázsolt erdő (versek)
Nemrég terveztem el: csak szeretni fogok, csak készülődni, a lehetetlenben felőrlődni.. (Ö, nem vagyok tisztái Sok évezred issza, szívja, mérgezi, pumpálja, őrli a vérem — de ez sem nagy érdem.) Ezerkilencszáznyolvanegy november tizedike van. Verset írtam, ezért jól érzem magam. Éjfél van ... A sápadt hold alatt nyújtózkodik, ásít a fáradt történelem, majd felzokog bennem hirtelen. S ez helyes. Nem helytelen. Elvarázsolt erdő Lipcsey György műtermében Elvarázsolt erdő: titkos történelem. Belépsz s csontig hasít: ez történik velem. Kigyúllad arcodon: velem történik ez! E fojtott tűz körötted: ami volt, ami lesz. Vagy így igaz tán: a ma van Itt Jelen — fényeskedik fájón ellenem: ellenem — s így értem épül ő, a verejtékes, megtanult jövő. Lángot látsz a megalázottakon, a fényre törő gyökér-dúlt arcokon, vágyat látsz és elhíresült reményt: évgyűrűkkel bilincselt költeményt.
