Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - FIGYELŐ - Puntigán József: Vendégeink Kárpátaljáról
Rádió, televízió? A rádiónak minden nap 45 perces, vasárnap pedig egyórás műsora van, a televízió pedig hetente két alkalommal sugároz 45 perces magyar műsort. Ami a műsorok összetételét illeti, távolról sem azt sugározzák, amit mi szeretnénk. Mondjuk úgy, hogy néhány gyenge kísérletet (szavalóversenyek, néprajzi műsor) leszámítva nem a kárpátaljai magyaroknak szól. De ez nem csak a szerkesztők hibája! A televízió nézői láthatnak termelést, munkát és politikai kommentárokat, mást nem. A rádió sűsorából a vasárnapi kívánságműsort (délután kettőtől a középhullámon) lehet érdekességként megemlíteni. Ennek, az ide érkező levelek alapján megítélve, sok szlovákiai hallgatója is van. Az ungvári televízió magyar adását szinte teljesen megöli az, hogy a magyar televízió már hétfőn is sugároz műsort. Hétközben a rádió magyar adását igen kevesen hallgatják. Többször utaltak áttelepült értelmiségiekre — valójában milyen mértékű a kivándorlás a Kárpátaljáról? A folyamat 40 éve tart. Kb. ezerre tehető az évente távozók száma. Könnyen kiszámítható, hogy a jelzett időszak alatt ez kb. 40 000 személyt jelent. Néhány konkrétum. 1981-ben 200 diplomás került el a Kárpátaljáról, 1988-ban csak Beregszászról mintegy 800-an mentek el. Sajnos mindig voltak és vannak olyan családok és emberek, akik csak úgy tudják elképzelni érvényesülésüket, ha az anyaországba költöznek. Két fájdalmunk közül ez az egyik. A másik ezzel szoros összefüggésben van. A magyar iskolák folyamatos elnéptelenedése. A magyar szülők öntudatának hiánya. A kitelepülések okozta veszteségeket a népszaporulat sem tudja pótolni. A folyamat talán megállítható lenne, ha az itteni magyarság teljes mértékben gyakorolhatná jogait. Van ugyanakkor egy olyan megérzésünk, hogy aki el akart menni, az már elment, s aki ez ideig maradt, az ezután is maradni fog! A problémakörhöz kapcsolódik a nyelvhasználat kérdése is, amely a Kárpátalján igen összetett kérdés. Az eddigi gyakorlatot az ukrán nyelv eloroszosításával lehet jellemezni. E nyelv jogai jelentősen meg voltak nyirbálva. Az ukrán értelmiség jelenlegi legfőbb célja, hogy az ukrán nyelv megkapja jogait, hogy államnyelvvé váljon. De ezzel a problémák korántsem oldódnak meg. Sőt! Hogy csak néhányat említsünk. Át kell szervezni az oktatást — új ukrán nyelven írt tankönyvek kiadása, óraszámnövekedés stb. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az ukránoknak hasonló gondjaik vannak, mint nekünk magyaroknak. S talán épp ezért nem meglepő, hogy az ukrán értelmiség erősen támogatja törekvéseinket, ami nekünk nagy felhajtóerőt ad. Az ukrán nyelv jogainak elismerése így automatikusan maga után vonná a magyar nyelv elismerését is (az ukránok részéről). Érdekes hírek voltak hallhatók a történelem tanításáról! Tavalyelőtt született meg az a döntés, hogy az ottani magyar iskolákban tanítani fogják a magyar történelmet: értelmiségi körök és az ungvári Magyar Tanszék kezdeményezései nyomán. A pedagógiai továbbképző intézetben egy munkacsoport jött létre, amely kidolgozta, hogyan lehetne a kárpátaljai magyar iskolákban a magyar történelmet tanítani. Hogy a sok problémából csak egyet említsünk: ezzel növelni kellett az óraszámot az iskolákban. Tavaly szeptemberre elkészült a tanterv is, és tíz iskolában kísérleti jelleggel megkezdték a magyar történelem oktatását. Heti egy órában a 7., 8. és 9. osztályban A tanítás fakultatív, nincsen osztályozás sem. A kiválasztott iskolákhoz azóta további tízegynéhány csatlakozott. Tankönyvünk nincs, a tanítók Magyarországról [nagyobbik részüket a budapesti Széchényi Könyvtártól) kapott könyvekből tanítanak. S befejezésül még egy kérdés. Lehet-e mostani látogatásukat egy tartós kapcsolat kialakítása első lépésének tekinteni? Örömmel jöttünk. Valami elindult. Látogatásunk az első kapocs lehet közöttünk. Ilyen
