Irodalmi Szemle, 1989

1989/7 - NAPLÓ - Zalabai Zsigmond: Csanda Sándor 1927—1989

lomnak, a törökellenes és kuruc harcok költészetének; a szlovákiai magyar iroda­lom két háború közötti szakaszának; a magyar nemzeiségi irodalmak közötti kap­csolatrendszernek; s a lezárt történelmi korszakok kutatása mellett volt egy idő­szakod, amikor részt kértél irodalmunk jelenidejéből is, kritikusként járulva hoz­zá egy bontakozó írásbeliség önszemléle­tének az alakításához. Életutad sok iránya, munkásságod sok­színűsége természetszerűen hozza magával, hogy most, amikor utoljára szólok hozzád, tisztem szerint több intézmény és szerve­zet nevében kell megnyilatkoznom. Búcsú­zom tőled a Komenský Egyetem Bölcsé­szettudományi Kara vezetésének a nevé­ben; búcsúzom a Magyar Nyelv és Iroda­lom Tanszékének: egykori kollégáidnak, barátaidnak a nevében. Búcsúzom a Szlo­vákiai írók Szövetsége vezetőségének, s búcsúzom a Magyar Szekció vezetésének és teljes tagságának: írókollégáidnak a nevében. Barátunk, kollégánk, írótársunk, Sándor! Néhai Csanda Sándor! „Kezében óriás rostával / Áll az Idő / És rostál egyre, / Világokat szed és rostál ki / Vidáman és nem keseregve..Az Idő lehet közömbös, közönyös, szenvtelen; érzéketlen, mint a kő. Az ember, akiről megmondatott, hogy halálnak halálával hal, közömbös, közönyös, szenvtelen nem lehet. Akik most köréd gyűltek, szívük a gyászé. És az emlékezésé. S a hité, hogy az Idő rostáján fennmarad munkásságod­ból mindaz, ami érték, mindaz, ami meg­őrzésre méltó. Szülőföld és irodalom — írtad egyik könyved címéül. Fogadjon be, aminek kultúrtörténeti ha­gyományait oly elkötelezetten kutattad: a szülőföld. Őrizzen az irodalom emlékezete. Nyugodj békében. Zalabai Zsigmond

Next

/
Oldalképek
Tartalom