Irodalmi Szemle, 1989

1989/7 - Simkó Tibor : Lösz (Első rész]

hogy körülbelül ez volt minden, amit hazudtál, mert bent a csendőrségen már szinte teljes őszinteséggel mondtad, hogy csak kirándulni utaztál oda, hisz ha úgy vesszük, a te esetedben igazán csak kirándulásról lehet beszélni, nem szökésről, mert hisz valóban csak azért bumliztál vagy huszonnégy óra hosszat, legkevesebb öt átszállással, Ispilángról abba térképen kikeresett Šumavai faluba — Prášily, Prášilynak hívták —, hogy hosszabb gyalogtúrát tégy az országhatárt rejtő közeli erdőségen keresztül, s ha gyaloglásod közben senki meg nem zavar, még aznap este, vagy éjjel, vagy másnap, vagy — ha eltévednél — harmadnap valamelyik bajor településen találd magad], egy biztos: ott a csendőrök őrszobáján már tudtad, hogy mindent bevallasz, mert miért is ne vállánál be mindent, hisz hazudozással csak bonyolítanád az életedet, s elvégre te nem azért indultál útnak az ispilángi kastélyban berendezett internátusból alig két hónappal az érettségid előtt, hogy az életedet bonyolultabbá tedd, hanem azért, mert a múltadat, de még inkább a jelenedet nagyon is zsúfoltnak, nagyon is bonyolultnak érezted, azért vállaltad ezt a „kirándulást”, mert ebből a rád nehezedő túlzsúfoltságból, a múltad-jelened [valós?, vélt?] bonyolultságából nem találtál egyéb kiutat — tehát mégis a szökés! —, s nini, most vége, egy kurta lánc egy csöppnyi lakattal szépen rásimul a kezedre, és már itt is az autó, valaki fölsegít [teherautó volt, ha jól emlékszel], aztán megérkezés egy városba, alighanem abba, amelyben buszra szálltál, kulcsok fordulása zárakban, jelentéstétel, a télikabátod, gumiköpenyed, aktatáskád [ha ugyan volt] a börtön- parancsnok irodájában marad, a térképek, az iránytű, a zsebkésed, a pénztárcád, a személyazonossági igazolványod úgyszintén, aztán a zsúfolt cellába érve mintha végképp lejárna benned a rugó, vége!, vége!, ujjongsz valahol mélyen a tudatod alatt..a korszerű és rideg sürögi cellához viszonyítva a sušicei fogház valami idillinek tűnt: az elkövetkező nap reggelén [amikor más körülmények közre játszásával már valahol Bajorországban kellett volna lenned] fölsorakoztatok a cellák előtt — tele volt veletek a folyosó —, az „őslakosok” valami zűrről vitatkoztak, a parancsnok [vagy a helyettese, vagy mind a ket- ten] ott állt [álltak] szemközt veletek, egyszercsak az egyik „muki” megjegyzi: — Jedenkrát jizs bil tadi kravál! —, így, ahogy írod, hamisítatlan pesti kiejtéssel, no, helyben vagyunk, gondoltad, és a legközelebbi udvari sétán a fiú mellé szegődtél, s valóban: pesti srác volt, meglehet, hogy angyalföldi vagány, talán áttelepült, talán nem, talán csak azért lógott erre, mert azt hitte, a cseh határon könnyebb átjutni; és séta közben megszólított Béla egyik volt osztálytársa, Újvárból emlékezett rád, őt visszafelé fogták el, Stuttgartban látogatta az egyetemet; aztán az egyik [Ragazról származó, Nagyszombatban lakó] osztálytársnőd unokatestvére is ott volt; de az idillszerűséget mégsem a közvetlen vagy közvetett ismerőseid jelenléte okozta, hanem például az, hogy az egyik fiatalkorú rab, akit már másod-[vagy harmad-?]ízben hoztak be szökési kísérlet miatt, délutánonként fölmászott az ablakba, s onnan dalolta világgá, az utcán korzózó lányok feje fölött, a V + W-szövegű Ježek-melódiát: „Za tím morém piva zakázali práci, tam nehlídají četníci, tam hlídají vandráci..pilzeni srác létére nem csoda, hogy a hűvösön is sörről énekelt [a beszédje is éneklésnek tűnt, jellegzetes Pilzen környéki dallamvezetéssel]; vagy az, ahogy a börtön lakói meg az utca népe mintha örökös kapcsolatban álltak volna egymással, bár lehetséges, hogy ez csupán a te szubjektív véleményed, amely mindössze néhány alkalmi szóváltásra épül, esetleg néhány kellemes női hangfoszlányra, hisz te talán egyetlenegyszer se voltál fönt az ablakban, s így nem láthattad, nem ellenőrizhetted, létezik-e valóban valamiféle tartós kapcsolat az utca és a börtönlakók között, nemcsak a te hallucinációd, a te fantáziád játéka-e az egész; vagy például az, hogy híre kelt: a parancsnok helyettese — jóképű, stramm alakú, Scotland Yard-regények címlapjára illő figura — egy szép nap