Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - Petrőci Bálint: Hol vagy, Ilonka? (regényrészlet)
bálna a magnószalagos táskarádiót is, de hangokat hall a vasútvonal felől. Jókedvűek, énekelnek. Férfi és női hangok. Egyre közelebb érnek. A fiúk türelmetlenek, a lányok sikongatnak. Majd odahaza! — mondja egyikük. Falubeliek lehetnek, biztosan a Tekerőben voltak. Az egyik fiú hangja ismerős. Ez Miska lesz! — gondolja Pista. Öt nem láthatják, a bokor mögött ül mozdulatlanul. Már távolodnak. A rádiót majd csak odahaza próbálja ki. Olcsón kapta, jó pénzért eladhatja. A villanyborotvát talán megtartom — latolgatja magában —, ilyesmire úgysem dobnék ki pénzt. A bicsakon talál konzervnyitót is. Néhány pillanat múlva már nyeldesi a pástétomot. Kenyér nélkül is ízlik. Az üres pléhdobozt átdobja a töltés túlsó oldalára. Az aktatáskát is itt kellett volna áthajítania! A töltés másik oldalán nincs ösvény, arra nem járnak emberek, csak hetek múltva bukkanhatna rá valaki. Nincs nagy mehetnékje Borosához, nem is szedelőzködik. Rágyújt és Bözsikére gondol. Nem rémült meg a kidülledt szemétől. Eszébe villan, hogy még az iskolában is csúfolták a gyerekek. Elöl, a alacsonyabbak között ült, de már akkor is izmos volt, a legerősebb az osztályban, nem mertek vele kikezdeni. Egyszer, amikor látták, hogy milyen könnyedén mászik fel a szilvafára, egyikük felkiáltott: Majom mászik a fára! S a többiek kórusban zengték: Majom! Majom! A majomnak is dülledt, kerek szeme van. Mire leugrott a fáról, a gyerkőcök szétszéledtek, messze futottak új becenevét kiáltozva: Majom! Majom! Most már nagy farkú ördög is vagyok! — mosolyodik el Pista. Ez tetszik Bözsikének. Majd meglátom, milyen lesz az ágyban. Milyen is az arca? A söntésben nagy volt a füst, s a füstben, akárcsak a ködben, nem lát tisztán az ember. Az ívlámpák alatt sem nézhette meg jobban, mert behunyta a szemét. Ha nem csókolja meg, elfutott volna tőle. De megcsókolta ... Másodszor is, mielőtt hazaindult volna ... Csak azután szokhatott rá az italozásra, miután kiadta a férje útját. Elváltak? Majd megtudom. A feletteseinek feltűnhetett, hogy gyakran másnapos hangulatban áll a pult mögé. Panaszt is tehettek ellene, jóakarók a zöldségesnél is akadhatnak, mert üzletvezetőnek lenni mégiscsak jó dolog. A zöldségesboltban is! Az első osztályú árut összekeverhetik az olcsóbbal. Ha nincs is annyi mellékkeresetük, mint a henteseknek, de valami ott is csurran-csöppen. De az „összetört” fiaskókat hogy fogja elszámolni? Miért töröd ezen a fejed? Nem azt mondta: ez már az ő dolga?! Ha lehet, hát lehet! Ha kevés lehet, sok is lehet! És lesz odahaza is itóka! Csak világos nappal ne legyen nagyon ronda! Ha nem tompítja majd a sör, a bor, a térdkalácsát fogva sem rogyadozik majd a lába. Az ilyen vékonyabb nő fürge lehet, mint a kígyó, nem hagyná nyugton a kimerülésig. Nem úgy, mint most... Alig állt a lábán, s leszegett fejjel még szédülhetett is. Jobb ilyenkor az ágyban elterülve ... S a házban lesz a nagyobbik lánya is. Ha tizennyolc éves, „ropogós cseresznye” lehet. S talán ő is kedvet kap majd arra, ami az édesanyjának annyira tetszik. Már emiatt is érdemes jó útra térítenie Bö- zsikét. Ha leszokik a kocsmázásról, újra üzletvezető lehet, könnyebb lesz neki az elszámolás, s teli szatyorral távozhat tőle ... Hangokat hall. Egy férfi és nő erősödő hangját. Legényhang ez és lányhang. A közeledő léptek zaját azonban nem hallja. A szatyrot a kezébe ragadja, s hallgatózik. A cigarettacsutkát a nedves fűre dobja és széttapossa. Már közelről hallja a hangokat, a töltés túlsó oldaláról! Ott a puha fű elnyeli a szerelmespár lépteinek zaját. Vagy tíz lépést tehettek meg, amikor a lány újra megszólal. — Ne menjünk tovább! Állj vigyázzba, tábornok úr! Ez csak baka lehet — gondolja Pista. Csókcuppanást hall. A közlegény csókot kapott! De ez még játékos csók. A bakát ez nem elégítheti ki. A lány újra hangoskodik. — El a kezekkel, tábornok úr! Hagyd a bugyimat!
