Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - Jaroslav Chovanec: A szlovák nemzeti felkelés jelentősége
kelés két variációjában egyeztek meg. Gustáv Husák a Tanúságtétel a szlovák nemzeti felkelésről című könyvében a következőket írja: „Ami a felkelés tervét és időpontját illeti, a következő határozat született: 1. Ha a német hadsereg megkísérelné, hogy megszállja Szlovákiát, ezt tekintik a nép és a hadsereg fegyveres fellépése legvégső határidejének. Ezért olyan gyorsan kell a politikai és a katonai előkészületeket végrehajtani, hogy Szlovákia ellenálló erőit a nácik fellépése ne érje felkészületlenül. Mindenesetre a megszállási kísérletekkel fegyveresen kell szembeszállni. 2. A felkelés stratégiai tervét és határidejét a keleti front helyzetével összhangban kell kidolgozni oly módon, hogy Szlovákiában az egész nemzetet átfogó felkelést a szovjet hadsereg akcióival koordinálják. A felkelésnek szabaddá kell tennie a szovjet hadsereg számára az átkelést a Kárpátokon, s rendelkezésére kell bocsátani a szlovák területet, hogy gyorsan előrenyomulhasson a Duna völgyébe. A felkelő egységek szövetséges hadseregként lépnek fel. Ezért igen sürgős, hogy a szovjet hadsereget informálják a lehetőségekről és tervekről, s a felkelést ezekkel a tervekkel egyeztessék.” A szlovák nemzet fegyveres felkelésének két variációjával a CSKP moszkvai vezetése is egyetértett. Erről tanúskodik az 1944. augusztus 23-án kiadott Álláspont a szlovákiai nemzeti felszabadító mozgalom feladatairól. 1944. augusztus 4-én sikerült Moszkvába repülnie Karol Šmidkének, az SZLKP V. illegális vezetése képviselőjének és M. Ferienčík alezredesnek, az SZNT Katonai Központja képviselőjének. A pilóta Lisicky őrnagy volt. A küldöttség Moszkvában találkozott a szovjet hadsereg felelős képviselőivel, tájékoztatta őket a Szlovákiában uralkodó politikai és katonai helyzetről, s arra kérte őket, hogy segítsenek s a szlovák nemzeti felkelést sorolják be a szovjet hadsereg akcióinak sorába. A CSKP moszkvai vezetőségét is tájékoztatták a szlovákiai helyzetről. A tárgyalások sikeresek voltak, amit az is bizonyít, hogy a Szovjetunió intenzíven és sokoldalúan segítette a felkelést. 1944 augusztusában a partizánakciók egyre nagyobb méreteket öltöttek és Szlovákia nagy területét érintették. Az ún. szlovák állam klérofasiszta kormánya a partizánok ellen szlovák katonákat és csendőröket vetett be, s 1944. augusztus 12-én kihirdette a statáriumot. A partizánok elleni megtorló hadjárat azonban eredménytelen volt, mert a felfegyverzett egységek összebarátkoztak a partitzánokkal és átálltak hozzájuk. 1944-ben, amikor a szovjet hadsereg valamennyi fronton győzelmesen vonult előre, sok fasiszta egység szlovák területen volt kénytelen visszavonulni. A partizánok azonban ebben megakadályozták őket. Megsemmisítették a hidakat, a vasúti pályákat és alaguta- kat, megbénították a fő országúti csomópontokat. 1944. augusztus 25-étől kezdődően Közép-Szlovákiában fokozatosan elfoglalták a falvakat meg a városokat, kikergették onnan a gárdistákat és a fasisztákat. Az általuk elfoglalt helységek forradalmi nemzeti bizottságai átvették a hatalmat és kihirdették a Csehszlovák Köztársaság megújítását. A fasiszta Németország úgy döntött, hogy 1944. augusztus végén megszállja Szlovákiát. Ez volt a jel a felkelés kitörésére. 1944. augusztus 29-én Ján Golian alezredes, az SZNT Katonai Központjának parancsnoka, miután megegyezett az SZNT-vel, parancsot adott a szlovák nemzeti felkelés megkezdésére. A szlovák nemzeti felkelés kirobbanása után az SZNT a forradalmi nemzeti bizottságokkal együtt kilépett az illegalitásból, mint az államhatalom és -igazgatás szerve kezdett működni, s a felkelés területén átvette a politikai hatalmat. A felkelés területén tehát nemcsak jogilag, hanem valóságosan is megújult a Csehszlovák Köztársaság. Ezt a politikai és jogi aspektust a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 1-jén kiadott Deklarációjában, valamint az SZNT által kiadott egyéb forradalmi-alkotmányos és jogi normákban foglalták írásba. Itt újból meg kell jegyeznünk: a Csehszlovák Köztársaság megújításának kihirdetése szervesen kapcsolódott a csehek és a szlovákok viszonyának az „egyenlő az egyenlővel” elv alapján történő megoldáshoz. Ennek az alapelvnek a felszabadulás után az államjogi kapcsolatokban intézményesített síkon föderáció formájában kellett volna realizálódnia. Gustáv Husák a Tanúságtétel a szlovák nemzeti felkelésről című könyvében a következőket írja erről: „A pártvezetés világosan fölvetette a szlovák nemzet önállóságának kérdését és a megújított CSSZK-ban való helyzetét az »egyenlő az egyenlővel« elv alapján. Ezekben az években az SZSZKSZ mintájára képzelték el a föderatív elrendezést; a pártban ezt az álláspontot kezdettől fogva egyoldalúan elfogadták, senki sem
