Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - HOLNAP - Z. Németh István: keresztrojka III.; majd eccer; Magyar mise; isten megszelídítése; a vers szabadulása; Aladdin csodalánykája (versek)
isten megszelídítése a szigetek csendje nyakig ér bennem belülről görnyedek a világvége felé úgy tör utat nekem a lélegzet úgy zuhannak térdre a mosolyok és értem hadakozik minden csattanó harag mert a kézfogásból kiérzem a megcsalatást a fohászok csepegő viaszát nem ismerem már visszatartják lélegzetüket az atomok hogy megszólalhasson bennem a szó a százszor megáldott és visszautasított az eltörölt és visszaállított béke a szeretet és gravitáció harmóniája az életrehívott ősi vad rituálé tánc a megpattanó jelzőtüzek körül Krisztus szakálla is megpörkölődik a hangyasereg elveszti a fejét kiapadt kutak telnek meg elhasznált igékkel s a gyávákat rúzsszín ruhákba öltöztetik hintázhatnak kiapadt vizek felett köztük leszek én is vigyorgok morcosán egekig érő ostort fonok a hajamból tudom felkapjátok fejeteket a csattanásra s akkor Isten majd féltérdre ereszkedik töredelmesen meggyónja elkövetett bűneit mi jót nevetünk majd és hadonászva kikérjük magunknak ezt az egész világot mire ő könnyes szemekkel kiosztja köztünk a belépőjegyeket az örök és boldog földi létezésbe a vers szabadulása azelőtt mindig úgy jöttél azelőtt mindig úgy mentél azelőtt csak jöttél-mentél most mész most jössz távozol és érkezel mintha itt lennél mindig mintha mindig távol lennél Áladin csodalánykája Amióta jól megdörzsöltem Minden kívánságát Teljesítenem kell
