Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - HOLNAP - N. Tóth Anikó: A hetedik ing; Variációk egy témára (kisprózák)
Egy szürke hajnalon tett felkiáltójelet utolsó drámájának végére. Elégedetten hátradőlt karosszékében, kifújta magát, végigcirógatta tekintetével a lakásban sorakozó kézirathegyeket. Aztán ellenőrizte, hogy minden a helyén van-e, nem keveredtek-e össze az egyes oldalak, kötetek. Munkája precíz volt, egyetlen apró hibát sem talált. Ekkor hívott egy tehertaxit, s a kéziratözönt elszállította egy kiadóba, ahol gyerekkori játszópajtása volt az igazgató. Kedélyesen megölelték egymást, váltottak néhány szót, nézték, ahogy a kéziratáradat eltűnik a kiadó testes épületének gyomrában, és forró baráti kézszorítással búcsúztak. Az Sró ezután sétált egyet, elcsevegett a padokon sütkérező nyugdíjasokkal, majd hazament, szertartásosan megvacsorázott, desszertnek megevett két marék altatót, de a biztonság kedvéért a gázcsapot is kinyitotta. Neve máig ismeretlen. Aranykapu