Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Fábry Zoltán életműve — keretben (Fónod Zoltán: Megmozdult világban)

sem tartozott alkalmazott módszerei közé. Ez tehát elfogadható érv, de kevésbé hihető el az, hogy Fábryt saját régebbi nézeteinek, túlzásainak újraértékelése elriasztotta volna ettől a munkától, hiszen számtalan esetben önként nézett szembe saját korábbi tévedéseivel és kijavította azokat (a monográfiában is többször történik erre utalás). Nem valószínű, hogy a bátorság hiányában vagy esetleg álszeméremtől vezettetve nem foglalkozott ezzel a témával. Meg kell jegyeznünk még: az sem lehet evidens, hogy egy kritikus útja törvényszerűen az irodalomtörténetbe torkolljon, különösen akkor nem, ha érdeklődése elsődlegesen nem is irodalomközpontú (mint ahogy arra Fábry sajátos műfaja, az „antifasizmus” is következtetni enged).

Egy külső tényező motiválja azt, hogy kitérőt tegyünk Fónod címadásaival kapcsolatban: annak szemében, aki csak a könyv tartalomjegyzékét nézi meg, a fejezetek címei a tudományos monográfia műfajához képest „túl leegyszerűsítettnek”, s ezáltal „publicisztikusnak” is tűnhetnek. Ez az észrevétel a kötettel kapcsolatos egyik megbeszélésen fogalmazódott meg annak nagyobb fe;'ezetei (Az idő sodrában; Változni és változtatni; Ember az embertelenségben], egyes alfejezetei címeiről (Perben a történelemmel; Mérték és érték; Perben az irodalomért; A hűség arca, avagy Fábry Zoltán időszerűsége stb.), címekké kiemelt idézeteinek alcímeiről (A közírás felelőssége; Az antifasizmus őrhelyén stb.). Még ha próbálnánk is megérteni az ilyen észrevételeket, ezzel kapcsolatban azt is meg kell mondanunk, hogy Fónod e címadásokkal a legkézenfekvőbb és legvalóságosabb igazságtartalmat fejezi ki Fábry munkásságával és magatartásával kapcsolatban, s ha a fiatalabb olvasók között vannak is néhányan, akik az eredetiség szempontjából elsősorban a külsődleges expresszivitásra helyezik a hangsúlyt, nem lenne szabad szem elől téveszteniük a hagyományos realista kifejezésmód talán primérebb, de lényeget látó és mondó eszköztárának belső terekre, viszonyításokra és főleg tartalomra vonatkozó pozitív lehetőségeit sem. Véleményünk szerint a kötet címe az utóbbi évek hazai magyar tudományos irodalmában az egyik legjobban megválasztott, a monográfia tárgyának megfelelő, Fábry életműve viszonylatait pontosan kifejező köteteim.

Említést kell tennünk még arról, hogy

a Fábry-életmű monográfusa képzett történész. Bizonyítja ezt főleg a kötet négy nagy fejezetének nyitó írása is, melyekben körültekintő alapossággal vizsgálja meg az adott időszakok társadalmi, történelmi, politikai feltételeit, a csehszlovákiai magyarság viszonyrendszerét. Marxista történetfelfogása és módszeressége segíti abban, hogy az egyes változásokat a társadalmi haladás szemszögéből ítélje meg, ne legyen részrehajló és legyen elkötelezett, s közben ne hallgassa el a fontos részleteket sem és hitelesen tárja fel a meghatározó, jellegadó összefüggéseket. A Megmozdult világban című kötet nemcsak Fábry számbavehető megjelent műveit elemzi, helyezi el az életmű kereteiben és tágabb relációk között, értékeli aránylag egységes és határozott értékmércével, hanem teljes életrajzot, életutat is feldolgoz; részletekbe menően tárja fel mindazokat a külső történelmi, társadalmi vonulatokat, amelyek kihatással lehettek és voltak is Fábry életének alakulására és művei keletkezésére. Nemcsak a könyvekben, folyóiratokban, lapokban megjelent írásokra támaszkodva rajzolja meg Fónod ezt az életutat és alkotó egyéniséget, hanem a kéziratban maradt, levelezésekben lappangó adalékok segítségével teszi még teljesebbé az eddig ismert portrét. Általában gyakran idéz: emlékezésekben, régi beszélgetésekben, interjúkban elhangzott megállapításokra is hivatkozik, beleszövi azokat a szövegbe. Előfordul, hogy Fábry szavaival kezd el, de még inkább fejez be egy gondolatot vagy megállapítást, kifejezőbbnek találva azokat, mint a sajátjait. (Ady-vers- részletek is szép számban előfordulnak, a bibliából is találhatunk sorokat.) Az idézeteket leginkább illusztrációként használja, bár többször bizonyításként is funkciójuk van. Az eddigi ismeretek mellett új színek, tények kerülnek így felszínre, melyek az előzőeknél pontosabban és plasztikusabban láttatják az életmű összefüggéseit, véletlenszerűségeit és törvényszerűségeit.

Fónod Zoltán monográfiája nemcsak az 1987-es év, s nem is csak a nyolcvanas évtized, hanem egész felszabadulás utáni tudományos irodalmunk fontos és hiánypótló teljesítménye, „Fábry-lexikona”, melynek részeivel, bizonyos megállapításaival talán vitatkozhatunk (sőt vitatkozzunk is), ez azonban nem kisebbíti a kötet értékét és rendkívüli jelentőségét. E sokat emlegetett és még jobban várt mű mind a szélesebb körű, általánosabb, mind