Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - KRITIKA - Garaj Lajos: Az emberi üdvösség tragédiái (Németh László regényeiről) II. rész

életben és minden kis apróságnak örülni tud. Játszi könnyedséggel tud kellemes környezetet teremteni maga körül. Van benne valami, amivel meg tudja magának nyerni az embereket, egész lényét valamilyen fluidum övezi, mellyel az embereket magához vonja. A világtól elzárt kis pusztai házat, ahová csak néha vetődik be egy-egy vendég, majd később új, falusi otthonát, a Takaró-kúriát az ő személye teszi otthonossá, lakályossá és vonzóvá. Takaró Sanyi mellett azonban Nelli jellemének pozitív tulajdonságai nem tudnak kibontakozni, így házasságukban nem alakulnak ki azok a feltételek, melyek Nelli számára nélkülözhetetlenek a minőséget képviselő élethez.

Takaró Sanyi mint férj és ember ellentmond mindazoknak az ideáknak és erényeknek, melyeket Nelli már gyermekkorától magában hordoz. Külsőleg Sanyi szimpatikus, vidám, temperamentumos, szereti a társaságot, szeret szórakozni, sokat ad a külsőségekre, de jószívűsége bizonyos akarat- és Jellembeli hiányosságokat takar. Érzéketlen az ideák iránt, nincsenek magasabb rendű igényei és céljai. Ezért alkalmazkodik a jellemének megfelelő üres, vegetatív dzsentriélethez. Nellit egyáltalán nem érti meg. Inkább igyekszik őt megtörni, rákényszeríteni a maga tarkább és felszínesebb életét. Nelli azonban erősebb személyiség, öntudatosabb, becsületesebb és nemesebb annál, minthogy elfogadja a falusi úri társadalom életideáit és erkölcsi normáit. Sanyi és az egész úri társaság ösztönösen érzi Nelli nagyságát, de annak hűvös kimértségét különcségnek tartják. Nem értik meg, hogy az, amit Nelli jellemében taszítónak tartanak, az tulajdonképpen a velük szembeni ellenállás, hogy Nelli a maga elutasító magatartásával az olyan emberi értékeket védelmezi magában, amely „többet jelent”, mint ők maguk és az ő olcsó ideáik. Nellinek magas életideái vannak, s másoknál is csak ezt becsüli. Hiszen az ember és a társadalom számára hasznos értékek nemesebbé teszik az embereket, a fejlődést pedig az emberi normák minősége szerint viszik előre. Nelli Sanyit nem tartja rossznak,csupán magához nem illő, méltatlan társnak. S ahogyan ez egyre inkább tudatosul benne, annál jobban megveti Sanyit, annál idegenebbül áll szemben azzal a világgal, amelyik ezt az életet rákényszerítette. Sanyi számára Nelli megközelíthetetlen, s csupán erőszakkal győzhető le. Az a kettős erőszak, mellyel Nellit állandóan ostromolja, Nellit egyre hűvösebbé, megvetőbbé, haragosabbá és démonikusabbá teszi, ami végül iszonnyá fajul, s katasztrófához vezet. Amikor az iszony női mivoltának legérzékenyebb pontját érinti, az iszony és undor anyira hatalmába keríti és egy pillanatra a tudatát is elhomályosítja, hogy egy szerelmi viaskodás során, akarva-akaratlanul, véletlenül vagy szándékosan, megöli erőszakoskodó férjét.

Nelli saját integritását csupán gyilkossággal tudja megvédeni. Tette csupán magyarázható, de nem igazolható — még Németh László sem tesz rá kísérletet. Nelli tiszta akar maradni a „tisztátlan világban”, és sértett Artemisz istennőként bosszulja meg a világ ellene elkövetett igazságtalanságait, ám az elkövetett gyilkossággal vágyainak és elképzeléseinek éppen az ellentétét éri el: „tisztátlan lesz a tisztátlan világban”, abban, amelyhez eddig tisztátlansága miatt aberrációkkal közeledett. S ha Kurátor Zsófi a „büszkeség és a gyász” istennő-torzója, akkor Kárász Nelli „az emberileg, pszichológiailag és társadalmilag determinált iszony”-é, amely ellen az ember örökké küzdeni fog. A regény azt is sugallja, hogy az önmagába zárult emberi minőség, ha érvényesülésére nem lesz elegendő tér, nemcsak meddő marad, hanem ön- és világpusztítóvá válhat. Németh László szerint — amint azt a regény befejező képe is mutatja — az abszolút értékek utáni vágy sajnálatos eredményekhez is vezethet. Az élet nem lehet kegyetlen, ám teljes csak akkor lehet, ha részvétet, kölcsönös megértést, „egy darab emberiséget” hordoz magában. Ezt fedezi fel magában végül is Kárász Nelli, s tudatosítja, hogy nem szabad a világtól elfordulni a könyörtelenség iszonyú idegenségével, hanem teljes felelősséggel és a minőség példájával kell a világ felé fordulva irányítani a kezünkben is levő emberek, az emberiség sorsát a jobb, teljesebb és boldogabb élet felé.

Az Égető Eszter hősnője is tipikus Németh László-i alkat, csak éppen ellentétes tulajdonságokkal rendelkezik, mint elődei, Kárász Nelli vagy Kurátor Zsófi. Inkább az Irgalom Kertész Ágnesével rokonítható. Égető Eszter is sorsmetafora. Alakjában az antik istennő, Déméter vonásai fedezhetők fel. Égető Eszter a Jóság, a türelem, az odaadás megtestesítője, akiből szeretet és megértés árad. Csendes női céltudatossággal igyekszik maga körül „paradicsomot” teremteni, a boldogság, bizonyosság és nyugalom szigetét, de a környezetében élő férfiak állandóan valami újat akarnak, „őrültségeikkel”