Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)

nélkül, tehát egy olyan jogszabály, amelynek sem érvénytelenségi, sem büntető szankciója nincs. Szigorú tilalmat tartalmaz, büntetést azonban nem. Viszont nem eléggé világos, miért volt szükség a második mondatra („Ezen elvnek a be nem tartását a törvény büntetendő cselekménynek nyilváníthatja”), hiszen a törvényhozásnak nincs szüksége az alkotmánylevél külön hozzájárulására, hogy az erőszakos elnemzetietlení- tést bűncselekménynek minősítse.

A csehszlovák nemzet tehát alapelvnek tartotta, hogy erőszakkal nem olvasztja magába más nemzetek tagjait. Ezzel kapcsolatban az alkotmányjogi bizottság 1920. február 24-ei indokolása a következő kijelentést tartalmazza: „..^nemzetünknek elég ereje van ahhoz, hogy meggátolja saját tagjainak az elnemzetietlenítését”. Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni az alkotmányjavaslat parlamenti előadójának azt a hőn óhajtott kívánságát sem, hogy Masaryk elnök első üzenetében elhangzott kijelentéséhez (,,A mi tartományainkban nincs helye semmiféle elnemzetietlenítésnek”) minden csehszlovák jogosan hozzátehesse: nálunk nincs elnemzetietlenítés.163

A történelmi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a gyakorlatban rendszerint a nemzeti kisebbségek jutottak hátrányos helyzetbe Csehszlovákiában.

Az alkotmánylevél a csehszlovák nemzeti és állami önállóság jelképe. Vitathatatlanul polgári alkotmány volt, haladó vonásokkal, de számtalan hiányossággal. Eléggé viszontagságos két évtized után, 1948-ban felváltotta a Május Kilencedikei Alkotmány.

JEGYZETEK

101 Az alkotmánylevél indokolásának ide vonatkozó részében a következőket olvashatjuk: „Osnova pŕikloňuje se k zásadé p imátu moci zákonodarné, takže naŕíze- ní možno vvdávati jen na základe a v mezích zákona. Nepŕistoupila tedy osnova na samostatné naŕizovací právo moci výkonné, které se hájívá p^o monarchie, nezdá se však slučitelným s demokratickou republikou.” — Weyr, František: Sous- tava československého práva státníhi. Brno 1921, 179. 1.; Peška, Zdenék: i. m., 373. 1.

102 A valóságban a törvények egész sora látott napvilágot, amelyek a köztársasági elnök hatáskörét és feladatkörét bővítették. A 64. § tartalmát részletesen megvilágítja a képviselőház alkotmányjogi bizottságának és külügyi bizottságának 2343/1921. sz. jelentése, továbbá a képviselőház alkoímányjogi bizottságának 429/1930. sz. jelentése (megta’álható Peška, Zdenék: i. m, 228—241. 1.).

103 Az alkotmánylevél 64. §-ának 1. bekezdése.

104 A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1927. március 2-ai 3931 (Bohusl. adm 6356) sz. döntvénye szerint az elnök jogállása eltért az uralkodóétól. A Csehszlovák Köztársaság elnöke nem rendelkezett sem bírói, sem törvényhozói hatalommal. Bár az alkotmánylevél 2. §-a szerint az állam feje volt, az osztrák jogrendből átvett jogszabályokban mégsem lehetett az uralkodót mindenben helyettes ien; az elnökkel.

105 A köztársasági elnököt a nemzetgyűlés (a képviselőház és a szenátus együttes ülésén] választotta meg. A választís érvényességének feltét3le volt: a választás

idején a képvise’őház és a szenátus tagjai többségének több mint a fele és a jelenlevők háromötödös többsége (az alkotmánylevél 57. §-]. A jelöltek közül az lett az elnök, aki a legtöbb szavazatot kapta. Különben sorshúzás döntött.

106 Az alkotmánylevél 61. §-a.

107 A hazaárulás fogalmát eredetileg az 1852. évi büntető törvény határozta meg, amelyet az 1923. március 19-ei 50 sz. törvény (a köztársaság védelméről) helyezett hatályon kívül. — A köztársasági elnök és a kormány tagjainak büntetőjogi felelősségéről szól az 1934. február 21-ei 36. sz. törvény (az alkotmánylevél 34 , 67. és 79.

§-ával kapcsolatban) és annak novellája, az 1933. évi 124. sz. törvény. — Vö : Peška, Zdenek: i. m., 250. 1.

108 Az elnök az üzenetet az alkotmánylevél 38. §-ára való tekintettel nem terjeszthette elő a két ház együttes ü'ésén.

109 Az alkotmánylevél 28. és 31. §-a.

110 A köztársasági elnökön kívül a Leg'elsőbb Számviteli Ellenőrző Hivatal elnöke és a Földhivatal elnöke is jelen lehetett a kormány ülésein (az 1919. évi 175. sz. törvény 4. § -a; az 1919. évi 330. törvény 3. §a).

111 Weyr, František: Československé právo ústavní. Praha 1937, 211. 1.

112 Az alkotmánylevél 80. §-a.

113 A „rendes” kihirdetésen (,,. . . by 1-1 i rádné vyhlášen”) kell é.teni az alkotmánylevél 49. és 51. §-ának, az 1920. évi 294. sz. alkotmánytörvény (a törvények és rendeletek aláí.ásáról), az 1919. évi 139. sz. törvény és az 1921. évi 500. sz. törvény (a törvények és a rende'etak kihirdetéséről) rendelkezéseinek megva’ósítását.

114 Vö.: Az 1920. évi 126. sz. és az 1927. évi