Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)

niszterelnök, a belügyminiszter és a külügyminiszter a kormány keretén belül „bizottságot” alakítson.117 Ez a gondolat később az ötös bizottságban, az „Ötök”-ben öltött testet.

Lényegében e bizottság határozta meg a szó legszorosabb értelmében a csehszlovák állam kormányának politikai vonalát. A tényleges, az íratlan alkotmány magvát alkotta, bár létének nem volt semmiféle alkotmányos alapja. Az is igaz, hogy a Csehszlovák Köztársaság alkotmánylevele az ilyen és az ehhez hasonló intézmény létrehozását nem tiltotta.

IX. A bírói hatalom

Az alkotmánylevélben önálló fejezet foglalkozik a bírói hatalommal. A bíróságok szervezetét és tevékenységét a negyedik fejezet 94—105. §-ának a rendelkezései határozzák meg. Példaként az 1867. évi osztrák alkotmány szolgált, sőt, könnyen megállapítható az is, hogy a régi osztrák és az új csehszlovák bíróságok szervezete között nem található nagyobb mértékű eltérés. Az történt ugyanis, hogy a végleges csehszlovák alkotmány csaknem érintetlenül hagyta a régi osztrák alkotmány rendelkezéseit, s átvette az állami bíróságok egész rendszerét, tehát a rendes és a rendkívüli bíróságokat, valamint a döntőbíróságokat. A katonai bíróságok intézményét úgyszintén az osztrák rendszerből mentette át. Lényegében semmi sem változott, a régi osztrák és az új csehszlovák bíróságok között alig volt különbség. A végleges csehszlovák alkotmány is átvette a régi osztrák jogszabályokat. Azok osztályjellege és célja pedig semmit sem változott. Ismeretes, hogy ugyanígy tett az ideiglenes alkotmány is, igaz, azzal az eltéréssel, hogy annak 13. §-a módosította az ítéletek kihirdetését.

Az alkotmánylevél 94. §-a szerint az állami bíróságok végezték a bíráskodást. Ezzel szemben a 95. § rendelkezést tartalmaz a döntőbíróságokról és a katonai bíróságokról is. Az alkotmánylevél arról úgyszintén intézkedett, hogy az állami bíróságok szervezetét, azok illetékességét, az előttük való eljárást törvénnyel kell szabályozni, ellentétben a közigazgatási hivatalokkal, ahol mindezek szabályozása az alkotmánylevél 89. §-a szerint nemcsak törvénnyel, hanem akár rendelettel is történhetett.

Külön törvény szabályozta a bírák kinevezésének feltételeit. Őket az alkotmánylevél 99. §-a szerint véglegesen nevezték ki helyükre. Akaratuk ellenére csakis a bíróságok újjászervezésekor helyezhették át őket, válthatták le vagy küldhették nyugdíjba, de csakis a törvény által megszabott időre, vagy jogerős fegyelmi végzés alapján. Nyugállományba természetesen akkor is elküldhették, ha a törvény által előírt életkort elérték.

Az alkotmánylevél 104. §-a szerint az állam és a bírák felelősek voltak mindazokért a károkért, amelyeket a bírák munkájuk végzésekor a törvények megsértésével okoztak.

A hivatásos bírák nem vállalhattak más fizetett tisztséget sem tartósan, sem pedig ideiglenesen.118 Az alkotmány levél ezt a bírói függetlenség biztosítékának tartja („Za dűlezitou záruku naprosté neodvislosti soudcovské ...”). Egyébként az alkotmánylevél 98. §-a biztosította számukra a függetlenséget. Munkájukban csak törvények kötötték őket. Ezt az eredeti cseh nyelvű szöveg így fogalmazta meg: „Veškerí soudcové vykonávaj! svüj úrad neodvisle, jsouce vázáni jen zákonem.”

Megjegyzem, a 98. § rendelkezése nemcsak a hivatásos bírákra vonatkozott, hanem a laikusokra is („veškerí soudcové”). Munkájuk „függetlenségén” pedig azt kellett érteni, hogy a bírákat senki sem befolyásolhatta döntéseikben. Utasítást nem adhattak nekik sem a közigazgatási szervek, sem pedig a felsőbb szintű bíróságok.

Említettem, hogy a bírákat munkájukban csakis a törvények kötötték. A „törvények” szót természetesen nem kell a szó szoros értelmében venni. Nem lehet úgy értelmezni, mintha az alkotmánylevél 55. §-a alapján kiadott rendeleteket nem kellett volna figyelembe venniük, tehát azokat, amelyeket valamely törvény végrehajtására adtak ki. Ellenkezőleg. Bizonyítja ezt az alkotmánylevél 102. §-a is, amely szerint a bíráknak joguk van arra, hogy bizonyos jogi esetek megoldásakor megvizsgálják a rendelet hatályát („... zkoumati platnost nafízení”), a törvény esetében pedig csak azt, hogy az rendesen volt-e kihirdetve („fádné vyhlášen”), utalva az 51. §-ra.

ítéleteiket a bíróságok a köztársaság nevében hirdették ki. A tárgyalások nyilvánosak