Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - Zs. Nagy Lajos: Tavaszi viszontagságok I, Tavaszi viszontagságok II (kisprózák)
Zs. Nagy Lajos Tavaszi viszontagságok I. Hajnalban ébredt s nem tudta, hol van: milyen szobában, melyik városban, melyik országban; kinézett az ablakon s a látvány, amely elébe tárult, nem tette őt okosabbá: kék hegyek, szürke sziklák, emitt fenyvesek, amott páfrányok, nem messze egy folyó ezüst szalagja, a partján elefántcsorda és egy-két magános oroszlán. A magasban két kék helikopter körözött: talán oroszlánvadászok. A falakon fametszetek: Szabó Gyula, Orest Dubay. Valami szállodában lehetek, gondolta. Szentelek magamnak egy-két percet, határozta el, s bement a fürdőszobába: a tükörből vörös hajú, álmos férfi nézett rá hunyorgó szemmel, alig ismert magára. Olyan vagy, mint egy skót paraszt, mondta hangosan és megmosakodott. Épp a nyakkendőjét kötötte, amikor hozták a reggelijét: a pincérnő halványkék ruhában, fehér kötényben üde tavaszi jelenség volt, de valami távol-keleti nyelven beszélt, és ferde volt a szeme. Talán indonéz, gondolta az újságíró. A reggelinek is kellemes távol-keleti íze volt. Bekapcsolta a krémszínű rádiókészüléket. „A kombiné, a kombiné, a csipkés kombiné.” Ezt énekelték magyarul. Eszébe jutott, hogy tíz órakor a textilgyárban kell lennie, ahogy megbeszélték az igazgatóval. Az órájára pillantott, de az nem volt a karján, este a főpincérnél hagyta zálognak, mert elfogyott a pénze. A textilgyár a szálloda szomszédságában volt, átsétált az igazgatósági épületbe, csak amúgy tavasziasan, kalap nélkül. Az igazgató már a kapuban várta. Az iroda tele volt délszaki növénnyel és igazgatóhelyettessel, az elegáns íróasztalok fölött paradicsommadarak röpködtek, az egyik sarokban páviánok ordítoztak, a másikban egy sivatagi tigris horkolt, a harmadikban és negyedikben félmeztelen, ábrándozó, kecses maláj lányok heverésztek, az újságírót hely- lyel kínálták és kubai szivarral. Az igazgató azt kérdezte, hogy mire kíváncsi. Az újságíró azt válaszolta, hogy elsősorban a peresztrojkára, de közben le nem vette volna szemét a horkoló tigrisről, az igazgatóhelyettesekről és a maláj hetérákról. Az igazgtó azt mondta, hogy őnáluk minden a peresztrojka és a glasznoszty, vagyis az átépítés és nyíltság jegyében folyik, hiszen láthatja, s a termelési tervek is teljesülnek. Az újságíró kihevült arccal, izgatottan jegyzetelt és lefényképezte az igazgatót, helyettesei körében, háttérben az ásítoző, vérszomjas tigrissel. A konyaknak viszont szappanize van, gondolta az újságíró, de azért koccintott az igazgatóval és helyetteseivel. A maláj kislányok énekelni kezdtek, szépen, csengő hangon, heverészve: „Sződd a selymet elvtárs, selyemből lobo- goótl”... Az igazgató a hétvégére oroszlánvadászatot tervezett, szívélyesen meginvitálta az újságírót. Az újságíró elfogadta a meghívást, mert még sosem volt oroszlánvadászaton.
