Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - FÓRUM - Kövesdi János: Thália istennő rázós szekerén ülve ... (Kerekasztal-beszélgetés a kassai Thália Színpadról)

ködés eltartott öt-hat évig. Nem rendelkeztt a színpad kellő számú képzett színésszel, akikre a dramaturgiai terv épülhetett volna. Elvégre a négy-öt ember, aki itt maradt, nem játszhatott minden darabban.

— A törés tehát 1974—75-ben következett be. Amiről Lengyel Ferenc beszélt, a hetvenes évek második felére vonatkozik?

LENGYEL FERENC: Igen. A helyzetünk csak a hetvenes évek legvégétől .kezdett javulni. Közben azért születtek produkciók, mint például az Igazolatlan ősz. Ez szép színházi produkció, jó művészi teljesítmény volt. A jobban sikerült munkák között említhetem a Warrenné mesterségét, amivel társulatunk akkoriban utazott. A produkció színészi rendezés volt. Rendezőnk akkor volt ugyan, de nem volt felkészülve erre az igényes feladatra. Csupán művészi felvillanásokról beszélhetünk tehát. Nem volt meg az a fölfelé ívelő folytonosság, ami a legelső időszakban, amikor is átgondolt, rendszeres munkát végeztünk. Akkor stúdiómunka folyt, mert amint fölvettük a fiatalokat, rögtön hozzáláttunk a csiszolásukhoz, betanításukhoz, beszédtechnikától a mozgásig, viselkedésig, mindent csináltunk, amire egy színháznak szüksége van. Persze első rendezőnknek és az akkori kezdő színésztársainknak kritikai megjegyzéseinkkel is előállhattunk. Ma más a helyzet, a fiatalok valahogy túl érzékenyek egy-egy kritikus észrevételre. Megjegyzem, ez sem magától jött, a fokozatosan romló „munkahelyi légkörrel” telepedett közénk, valahogy „kitermelődött”. Ha a színésznek huzamosabb ideig nincsenek sikerélményei, akkor természetszerű, hogy a színtársulatnál megromlanak az emberi, munkatársi kapcsolatok. Ez talán minden munkahelyen így van, de a színháznál duplán.

GYÜRE LAJOS: Mindezt még kissé kiegészíteném. A Thália valóban jól indult, mert volt egy jó rendezője, aki egyben a művészi vezetői tisztet is ellátta, és volt egy jó dramaturgja, ami természtes követelménye a jó színháznak. A dramaturg által összeállított tervet valósítja meg a rendező, illetve a művészi vezető. Az olyan nagyszerű produkciók, mint pl. az Altonai foglyok és más kiváló rendezések örökre emlékezetesek maradnak.

KMECZKO MIHÁLY: Egy kis „történelmi” visszapillantás. A Magyar Területi Színház az 1969/1970-es évadig egy társulattal működő színház volt komáromi székhellyel. A változásról az Oj Szó 1969. november 5-i száma így tájékoztat: „Ami hónapokkal ezelőtt még csak vágyálomként lebegett előttünk, ma már valóság: megalakult a Magyar Területi Színház kassai részlege, melynek művészeti vezetői és tagjai hétfőn este családi hangulatú sajtóértekezleten mutatkoztak be a hazai magyar újságírók előtt.” Az újságíró itt pontosan fogalmazott: A Matesz „kassai részlege” alakult meg. A dokumentumokban is „kassai, kihelyezett részlegeként szerepel. Tehát egykor volt egy „anyaszínház” Komáromban és egy „kihelyezett részleg” Kassán. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a színház 110. bemutatója volt egyúttal a Thália Színpad első premierje. A társulat Goldoni Két úr szolgája című komédiájával mutatkozott be először Komáromban, majd 1969. november 29-én Gömörhorkán — a kelet-szlovákiai közönségnek.) A kezdeti időszakban a Thália Színpad „Thália Színháznak” nevezte magát, arra számítva, hogy rövid időn belül önállósulhat. Ez a mai napig nem következett be. Nagyjából öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kihelyezett részleg „nagyobb rangra” emelkedjék. Az újabb hivatatlos elnevezés így szólt: A Magyar Területi Színház (azaz: komáromi társulat) és a kassai Thália Színpada. (Az „anyaszínház” fogalma tehát továbbra is megmaradt, de a Thália Színpad ezentúl már nem a „kihelyezett” — és bármikor visszavonható — „részleg” státuszát „élvezte”.) Nagyjából újabb öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megérjük a mostani állapotot: jelenleg tehát egy színházunk van, ennek neve: Magyar Területi Színház. A Magyar Területi Színházat két egyenrangú társulat alkotja: a kassai Thália Színpad és a komáromi társulat. (Olykor téves információk jelennek meg rólunk. Például a pozsonyi Obzor kiadónál A nemzetiségek Csehszlovákiában címmel megjelent célkiadványban is találhatók valótlan adatok.)

TAKÄTS EMÖD: Erre a kérdésre csak olyan személy adhat hiteles választ, aki a Thália megalakításának kérdéseiben kompetensnek számít. (A Thália létrejöttekor Dráfi Mátyás volt a Matesz igazgatója. — A szerk. megj.) Én akkor már tulajdonképpen nem is voltam a színháznál, ugyanis abban az évben kezdtem meg tanulmányaimat a prágai egyetemen.

KMECZKÓ MIHÁLY: A kezdeti időszakból két körülményt tartok szükségesnek kiemelni. Engem a szó szoros értelmében lenyűgözött az a műkedvelő színpadoknál ta-