Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - Tőzsér Arpád: Szoliter, avagy egy síléc elsül (vers)
Tőzsér Arpád Szoliter avagy egy síléc elsül es ett a pilla ntása meghökke nt mert egy meglehető sen ritka számára mégis ism erős nevet látott a táblán így: Viliam Vogelsinger honnan i smerem én ezt a nevet? m orfondírozott magában M ittel úr s úgy állt a k ét ajtó között m int a Mittel úr a fiatalság mohó a nyagelvűségéből kiábrán dúlt s már egyre inkább a vé gső kérdések metafizikája felé ford u!ó költő éppen tíz éve lakott az egyik p ozsonyi lakótelep hétemeletes bérházának második emeletén mikor a ,,szembeszom szédja“ egy másik lakótelepre költözött la kni a szűk lépcsőházból nyíló garzon sokáig üresen állott aztán kiutalták egy fiatal házasp árnak az új lakók semmiben sem különböztek a telep más gyermektelen fiatal házasaitól mígnem egy borongós őszi este mikor Mittel úr enyhén spiccesen ténfergett haza valahonnan a Cs allóközböl egy szerzői estről s harmadszor g yújtotta meg a lépcsőházban a fél percenké nt kihunyó villanyt mert kulcsával sehogya rv'sem tudott beletalálni az ajtózárba szórakozottan az új szomszéd n évtáblájára .
