Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - FIGYELŐ - Juhász R. József: Szónyomok
FIGYELŐ az intimebb, szubjektívabb, emberi problémákra érzékenyebb oldal, a másik a hűvösen gondolkodó, kiszámítot- tan racionális, és én magam különösen értékelem, hogy a kezdeti, lenyűgözően személyes mondanivalójú periódus után mindinkább az elvont, tiszta struktúrák felé forduló ív most megint az emberi problémák felé kanyarodott vissza.” A harmadik fontos lehetőség, amelyet Maurer Dóra végigjár, a tér. Ennek a vonalnak egyik legfontosabb állomása a buchbergi „térfestmény”. Maurert már a hetvenes évek elejétől foglalkoztatja a tér bevonása a képzőművészeti alkotásba. Számtalan tervet dolgozott ki, jó néhány koncepciót épített fel és vitt vászonra. Ezek a „kvázi-képek” tekinthetők a buchbergi térfestmény előzményeinek. A következőket írta kvázi-képeiről 1975-ben: „A kvázi-képek egy előre lefektetett, mennyiségi változásokat (mozgást) jelző, nagy mennyiségű variációs lehetőséget biztosító szabályrendszer alapján jöttek/jönnek létre, aleatorikus kiemeléssel. A szabályrendszer többféle szempontból kiaknázható, de a kvázi- képek csak a sík és nyolc szín viszonyára vonatkoznak. A kiindulás és a színtér egy 5:4 arányú, derékszögben lehatárolt terület, amelyet függőlegesen és vízszintesen vonalháló oszt 10X10 egységre. Ezen a területen két, vele egybevágó sík réteg fekszik. Az alsó réteget meleg, a fölsőt hideg színű átlós vonalak jelzik. Mindkét színes réteg további négy egyenlő mezőre tagolódik, ezek a szabály alapján történő odábbtolás eredményei. (...) A színek tiszta színek, és alapvetően nem képviselnek emocionális töltést. A szabályrendszer szerint elmozdulva a mezők között színhierarchiák (egymásra csúszás, felületdomi- nencia, egymás intenzitásának befolyásolása), szín- és térkombinációk alakulnak ki és változnak minden lépéssel. Ezekből egy-egy részt kiragadni és felnagyítani (ez a kvázi-kép) azért szükséges, hogy a létrejött színformációk tulajdonságai kifuthassák magukat, megfigyelhetők, értékelhetők legyenek. (...) Létrehozásuk célja... hogy elképzelésen kívül eső szín- és formaviszonylatok jöjjenek mozgásba, hatásuk befolyásolás nélkül bontakozzék ki, hogy zárt esztétikai rendszerünket feltörjék.” A véletlennek — vagy nem is a véletlennek? — köszönhetően Maurer Dóra koncepciója és Dieter Bogner művészettörténész (és kastélytulajdo- nos) összetalálkozott, és ez a lehetőség Maurer elképzeléseit segítette megvalósulni a térben. A kastély őrtornyát egy előre megkomponált terv szerint festette ki Maurer Dóra. Mégpedig oly módon, hogy a meleg színek az ablak felőli oldalra kerültek, a hidegek a szemköztire, a padlón pedig a sárga és lila színek uralkodtak stb. Az egész műveletet fotózta és filmre vette, ebből nagyon érdekes film is készült a Balázs Béla stúdióban, szintén Térfestés címen. Maurer Dóra 1973 óta készít filmeket. Előbb Gulyás János jóvoltából, majd a Balázs Béla Stúdióban Bódy Gábor filmnyelvi sorozatában. Szerteágazó, ám mégis szorosan összetartozó tevékenységébe belefér az oktatás is. A Ganz-Mávag Művelődési Házban „Kreativitás — vizualitás” címen vezetett szakkört Erdély Miklóssal 1975— 77 között, majd 1981—82-ben a Szép- művészeti Múzeumban irányítja a „Szak-közi kört”. Maurer Dóra pályája szorosan kapcsolódik az avantgarde irányzatokhoz, ugyanakkor egyik irányzathoz sem tartozik. Azokhoz az egyéniségekhez kapcsolódik, akik következetesen valósítják meg az önmaguk által kijelölt pályát. Az aktuális, divatos irányzatokból csak az értékeket menti át alkotásaiba, amelyek ezért idő- és divatállóak.
