Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - Gyüre Lajos: Íme, Mint aki járni tanul, Az Akropolisz alatt. Képeslap barátaimnak, Pengető
ÍME tme, már halottaink is vannak. Szivárvány-szemmel nézik az eget. „Nekünk nőnek nagyra” — a föld alatt, lefelé, mint a karcsú gyökerek. MINT AKI JÁRNI TANUL Mint aki járni tanul Szemközt szikes papírmező. Hullanak a szavak: „Csenevész bokrok” — kezdeném a verset, de mint aki járni tanul újra, a semmibe botiok. AZ AKROPOLISZ ALATT Itt minden kő és bokor történelem. Még ez a kecske is, mely golyóit szórja a földre. Ősei bőréből készült álarc a Tragédiához. KÉPESLAP BARÁTAIMNAK Hát a tenger — a tenger éppolyan, mint a képen: — Nagy hegyek csupa vízből! — mondják. Én nem láttam. Lent hánytam a hajófenékben. PENGETŐ Tündelelő, gyere elő, gyere elő, tündelelő! Hej, istenem, a delelő lassan-lassan már telelő — hazaszólít a TERELŐ! GYDRE LAJOS
/
