Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - HOLNAP - Turczi Arpád: Döfések; megÁllapítÁS( OK) (versek)
Turczi Árpád Döfések „Magamnak kellett gyöngéd kezembe vennem a tőrt és szúrni" IJosef Hanzlík) vértenger tavaszi alkonyat körkörös mozdulatokkal véstem bele magam a kiszáradt virágomnak otthont adó agyagedénybe gondoltam ebben az edényben élte le életét immár így pusztulása után is földbe gyökerezve hagyom öntözöm minden reggel összegyűjtöm neki a napsugarakat hogy élvezhesse dermedtségét az éjszakát követő hajnalon pedig megszólalt húzzál ki a földből gyökerestül kilúgozódott elevenségemet szórd szét egy női testen majd helyezz az edénybe s a test-folddel takarj be hogy tőrt tudjak nyelni vörös nedvem viszont engedd szétfolyni szobádban pontosan így cselekedtem „ígérte: a mennyben lesz majd jutalom“* lábaim tölgygyökerekké váltak és beleültem a fotelomba két napra meghalni * Goeths: Faust megÄLLapítÄS(OK) „Most már el vagyunk jegyezve egymásnak viselem nagyságod jegyét” /Cselényi László] ballagok meggörbült hát-hegyeken üzekedő időzuhatagok közt szalagokkal övezett piros tér harsogás meg-megcsuszamló kín-töredék
