Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - HOLNAP - Hajdú István: A trójai faló (elbeszélés)

mint a szegény kisfiú a mesében a meztelen királyról. Odalépett a szoborhoz, leakasztotta a rongyot. — Hiszen ez ökör, így szántottunk apámmal a háború előtt! — Ökör, ökör — terjedt el a tömegben. Óriási taps következett. Visszanyert magabiztonság. A fiú ekkor már a műtermében volt. Óriási csapásokkal formálta a követ. — Ne félj, te tartósabb leszel — motyogta. A falu sokáig csodájára járt a szobornak, fényképe a járási lapban is meg­jelent. Egy szép napon órisi vihar kerekedett. Az eső és a jég bosszúvágyóan zúdult a földekre, pusztítva termést, lyukakat lőve a házak tetejébe. Amikor hajnal­ban munkába indultak az emberek, a szobor helyén szörnyű látvány tárult elé­jük. Mintha a húst lefaragták volna az alakokról. Bordák, pofacsontok és kopo­nyák hevertek egy nagy fehér tócsában. Az ökör szarvai az ég felé meredtek, csak azok maradtak meg. A trójai faló örökre eltűnt az emberek elől. Lőrincz Zsuzsa grafikája

Next

/
Oldalképek
Tartalom