Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - HOLNAP - Pálovics László hagyatékából : Vallomás; Leszáll a nap; Firkálgatok; Cím nélkül (versek)
Pálovics László hagyatékából Igen, én voltam, ki a paráznaság ellen prédikáltam, és ismeretlen városokban szajhák ágyában ébredtem. Igen, én voltam, ki a felebaráti szeretetről beszéltem, ezalatt otthon — a barkácsműhelyemben — készen volt a H-bomba prototípusa. Igen, be kell vallanom, zsidó származású vagyok. Elárultam valakit? Lehet. A nevem Iskáriótes Júdás. Firkálgatok Akadhat-e mód arra, hogy végső, gigászi erőfeszítéssel, túllépve a Határt — mit a nap útja és az egy napig kelyhét mutató, utána újra összezáruló virág szabott számomra —, megismerjem az éjszaka első pillanatát? Elfogadhatatlanul kínos az előre kirótt, közönyösen előírt, végsőnek hitt határ — az önmagáért való, önmagát feltárni nem akaró Napnyugta. „A kis légy, aki hajnalban születik, és napnyugtakor hal meg, nem értheti meg, mit jelent ez a szó: éjszaka." (Stendhal) Nincs meg az a gondolat, mit ha érni hagyok — gyümölcsöt hoz. Csupán firkálgatok, és talán előlép, mint régi mesékben, a Legkisebb Fiú. Cím nélkül Távoli utazások, látótávolságon túli — felhőszínű találkozások, hátulról rámrohanó ellennosztalgia. Megismerek mindent, bölcs mosollyal nyugtázom elhatározásom. Leszáll a nap Vallomás
