Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - FIGYELŐ - Nagy József: „A pacsirtától ki kérdezi, miért énekel?” (Kövesdi János interjúja)

élete volt, mert hiszen a vonások kemények rajta, a bőre durvább — az bizonyos. A múlton kívül persze a jelen is leolvasható róla. Szóval ilyen céllal kapott helyet a nyitott tenyér ezeken a horoszkópokon. Valójában az embert, az ember életét hivatott jelképezni. A képeimen úgy jelenik meg ez az említett tenyér, mintha valaki odatenye- relt volna rájuk, és otthagyta volna a lenyomatát. Szóval ezeken a képeimen a nyitott tenyér hasonló szerepet tölt be, mint a nyílt emberi arc, az arcba is belevési az idő mindazt, amit az ember megélt, és az is tükröződik rajta, ami éppen most zajlik az ember lelkében.

— Grafikáit, rajzait, metszeteit és gobelinterveit nézegetve, gondolok itt elsősorban a Szántó, a Hálóvető, a Menekülő, a Vigyázó című gobel'intervére, az a benyomásom alakult ki, hogy egyik legjontosabb „tanítómestere” a magyar népi élet, hogy meglehetősen gyakran nyúlt a népi motívumvilághoz ...

— A gobelinterveimben bőségesen merítek a népélet motívumaiból. Ehhez a témavilághoz kötődik többek között a Kévehordás, a Kukoricakapálók című képem meg több más munkám is. Az e témakörbe vágó munkáim néha azt a benyomást kelthetik, hogy a népélet külsőségeit szándékozom bemutatni. Némely esetben ez talán így is van, de az igazi törekvésem más, sokkal mélyebbre akarok hatolni, a gobelinterveim talán már határozottabban mutatják, hogy az emberen keresztül a múltját is igyekszem felmutatni, a történelméhez is visszanyúlok, de természetesen a történelmi szálak visszavezetnek a jelenhez. Aki figyelmesen szemléli e munkáimat, tapasztahatja, hogy bizonyos fokú féltéssel, óvással közeledem az emberhez, hogy a munka becsülete ne szenvedjen csorbát, hogy a hétköznapok emberének tisztessége ma is érvényes legyen s a jövőben is megmaradjon.

— Műveinek egyik ihletője a történelem, a történelmi sorsfordulók (Az érsekújvári csata című tus- és ceruzarajz stb.). Nagy János, kiváló szobrászművészünk mondja egy helyütt önnel kapcsolatban: „A grafika tiszta, céltudatos, kemény, nyílteszű embert követel. Nagy Józsej tudja: a jövőt csak úgy tudjuk deréktörés nélkül megélni, csak úgy tudunk megmaradni, és ez minden léterőnk joga és kötelessége, ha ismerjük és vállaljuk a múltunkat”.

— Minden nép vagy nemzet történelmi múltja fontos a jelene s jövője szempontjából, mert amit tett vagy tesz jelenleg, következményeket von maga után. A művésznek, ha népe jelenét, netán a jelennek a jövőbe vetülését akarja ábrázolni, ismernie kell a múitat, vissza kell nyúlnia a történelemhez is. A történelem olyan tanulságokkal szolgálhat számunkra, melyekhez igazodhat mai gondolkodásunk, cselekvésünk, viselkedésünk, amelyek alapján kialakíthatjuk életformánkat napjainkban, s részben a jövőben is. Ma, amikor a civilizáció odáig „fejlődött”, hogy az emberiség léte forog kockán, rendkívül fontos, hogy az egyes népek, nemzetek azokat a fogódzókat igyekezzenek kitapintani, amelyek segítségül szolgálhatnak a közös nyelv, a közös nevező megtalálásához. Különösen a szomszéd népek történelmében található sok-sok olyan érintkezési pont, amelyek jelenkorukban is, de a jövőben is kiindulási pontként szolgálhatnak számos hasznos és konstruktív közös tetthez. De egy nagyon fontos: hogy legyen kellő türelmünk az éritkezési potok objektív kitapintásához, körüljárásához. Én a mi történelmünkre, a magyar történelemre is úgy tekintek, mint sajátos alakulatra, mely a népek közötti barátság számos példáját képes felmutatni, s arra is tanulságul szolgál, hogy az egymás mellett élő nemzetek közötti barátkozás, békés együttmunkálkodás milyen rendkívül fontos. A történelem tehát arra is int és sarkall bennünket, hogy ne a hátunkat mutassuk egymásnak, hanem forduljunk arccal egymás felé, próbáljuk jól megismerni egymást, keressük egymás segítő kezét, egymás támaszát. Különösen a kis népek nem állhatnak egyedül a történelem viharaiban ... Rá kellene végre ébredniük, hogy sokszor milyen súlyos bajokat hozott a civódás, az értelmetlen viszálykodás, a nemzetiségek rivalizálása, torzsalkodása. Én itt születtem és ma is itt élek Pozsony- püspökin, ám itt a nagyváros, Pozsony szomszédságában gyermekkoromban sohasem éreztem a nacionalizmus romboló hatását, noha tudvalevő, hogy Pozsonyban kisebb- nagyobb részaiányban mind!g három nemzetiség élt, itt mindig három nyelvet beszéltek, de úgy, hogy az egyes nemzetek fiai kölcsönösen ismerték és beszélték egymás nyelvét. Ennek a ténynek az én családomban is megvannak a hagyományai. Az anyám német származású volt, noha a német nyelvben nem jeleskedett, s a környékbeli falvakban német rokonai Is éltek, ugyanakkor Püspökin szép szamban szlovákok is éltek. Mond