Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - FIGYELŐ - Nagy József: „A pacsirtától ki kérdezi, miért énekel?” (Kövesdi János interjúja)
Nagy József „A pacsirtától ki kérdezi, miért énekel?“ Kövesdi János interjúja Nagy József elsősorban grafikusként és könyvillusztrátorként ismert, de figyelemre méltóak monumentális faliszőnyegtervei is, s egyre többet fest. 1921. április 2-án született Pozsonypüspökin, ahol ma is él és alkot. A csshországi Liberacben érettségizett, 1953-tól Pozsonyban folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, Vincent Hložník és Orist Dubay tanítványa volt a grafikai szakon, ahol 1937-ban végzett. 1951 óta tagja a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének, és rendszeresen részt vesz a szövetség — és más kulturális intézmények — által rendezett kiállításokono. Csoportos tárlatokon már 1960 óta ismerkedhetett műveivel a közönség (Ekecs, Gombaszög, Du- naszerdahely). Az 1960-as év másért is fontos a művész pályáján: ekkor kapta az első kitüntetését, mégpedig a Szlovák Tanácsköztársaság című színes litográfia-ciklusáért. Első önálló kiállítása a pozsonyi Cyprián Majerník Galériában volt 1964-ben. Képzőművészi pályájának csaknem három évtizede alatt Csehszlovákia számos városában bemutatták műveit, pl. Prágában, Besztercebányán, Losoncon, Szencen, Űgyallán, de alkotásait a legtöbb alkalommal Pozsonyban, Dunaszerdahelyen és a komáromi Duna Menti Múzeumban mutatták be, a legtöbb önálló tárlata is e három városban volt. 1968 és 1978 között műveit csoportos kiállításokon külföldön is bemutatták: Belgiumban (Loripette), Svédországban (Stockholm) és az Egyesült Államokban (Cleveland). Néhány cím műveiből: Hajójavítók, Hídépítők, Rajzsorozat Arany János Toldijához, 11 grafika Petőfi Apostol című költeményéhez, Ember és háború (PVC-sorozat), Hónapok (metszet-sorozat), Fenyegetett világ (sorozat), Elembertelenedés, Madonnák, Hangsúly, A bohóc, Esztergomi galéria, Nappal és éjjel, Vágyódás, Hímes kék madár, Ember galambbal, Fordított fejlődés; gobeLntervei: Farkaskaland, Vízöntő, Hálóvető; gobelinje: Nemzadéksk (a pozsonypüspöki hnb szíkházában). — A képzőművészeti főiskolán Vincent Hložník és Orest Dubay tanítványa volt. Természetesen ön szuverén művész, aki a saját útját járja, de az a benyomásom, hogy Hložník bizonyos fokig mégis rányomta bélyegét az ön művészi kifejezésmódjára, főként ami művei kompozícióját, szerkezetét illeti. — Elég gyakori jelenség, a képzőművészetben éppúgy, mint más művészetekben, hogy a tanítvány munkái magukon viselik a tanítómester műveinek és alkotói stílusának jegyeit, ilyenformán ez én esetemben sem volna csoda, ha némely művemen kimutathatók lennének Hložník stílusának jegyei, egyes jellegzetességei. Ez legfőképpen a képek szerkesztésében, tehát a kompozícióban és az alakok metszésében, csoportosításában, a vonal dinamikusabb, „hložníkos” fölhasználásában mutatható ki. Ezeket a jegyeket nem is akarom megtagadni vagy kiiktatni munkáimból, mert fölhasználásukkal nem szenved csorbát műveim egyéni jellege. Tanulóéveim alatt többször is szememre vetették, hogy nem követem eléggé a mesterünket, szóval hogy nem utánzóm Hložníkot, hanem valami eredetit akarok alkotni. Azután magam is rájöttem, hogy valóban nem szabad elhanyagolnom a kompozíciót, a kép jó megkomponálását, lezárását, a domináns elemek hangsúlyozását, kiemelését. Ami a komponálást illeti, csakugyan Hložníktól tanultam a legtöbbet, ezt egyáltalán nem tagadom, sőt örülök neki, hogy hozzá járhattam és nála sikerült a szerkesztést majdhogynem tökéletesen megtanulnom, és még ma is igyekszem minél többet elsajátítani a komponálás művészetéből, még olyasmit is, amit ő a főiskolás évek alatt nem Figyelő
