Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Pál : Nagysalló emlékezete
a feladat végrehajtására együttesen mintegy 18 200 fős sereg állt rendelkezésére, 57 ágyúval felszerelve6. Az I., III. és VII. hadtest eközben a felsorolás sorrendjében Ipolyságon keresztül Léva felé tartott. Damjanichot, Görgeyt és Gáspárt Ipolyságon érte utol Vukovics Sebő forradalmi kormánybiztos. Klapka a hadtestével ekkor már Deménd felé járt. Vukovics Ságon visszahelyezte tisztébe Boronkay Lajost, Bars és Hont vármegye kormánybiztosát, majd találkozott a hírneves honti ellenzék egy részével. A tábornokok közötti viszonyt illetően érdemes Vukovics megfigyelését idéznünk: „Görgey bánásmódja (...) Damjanich irányában különbözött attól, melyet más tábornokokkal szemközt követett. Mások előtt ő büszke volt és komoly — és ők az alárendeltség hangulatát pontosan megtarták. Damjanich Görgeyvel is szokott zajával társalgóit, teljesen a bajtársiasság modorában, s Görgey a lekötelező szívesség szavaival szólott hozzá mindenkor, melyen kereszti azonban nem ritkán sugárzott által restellése annak, bogy a hadseregben még kívüle van tekintélyes egyéniség, ki iránt a közlegénységnek még nagyobb bi- zodalma van, mint őhozzája. Ezen viszonyban találjuk kulcsát Görgey azon fel- ötlő rendeletének, mellyel nemsokára Damjanichot Debrecenbe küldeni akarta.”7 Ilyen előzmények után ért a sereg április 16-án Láva vonalára. Görgey terve szerint itt kellett átkelniük a Garamon, aztán hirtelen délnek fordulva oldalba kapni a Komáromot ostromló osztrák erőket. A magyar sereg mintegy 25 ezer embert számlált összesen. Az I. hadtest Sze- cse mellett, a III. Öbarsnál, a VII. Zsemléméi táborozott, a fővezérség Léván volt. A sereg harci kedve töretlennek volt mondható, ám az átverekedett véres csaták nyomot hagytak a hadtestek állapotán, mély érvágást jelentettek, amely a későbbi fázisban élénken éreztette hatását. 17-én érkezett Lévára Vukovics Sebő és Ludwig János képviselő is, aki Kossuth megbízásából Vukovicsot volt hivatott felváltani kormánybiztosi hivatalában8. Ugyanekkor érkezett Lévára Fekete László, Kossuth titkára, akitől a 14-i függetlenségi nyilatkozat kimondásának s az új kormány előkészületeinek hírét vették. A hír mind Vukovics, mind Ludwig szerint nagyobb meglepetést nem Idézett elő a táborban, hiszen a nyilatkozat előkészületeiről Kossuth már a gödöllői tanácskozásom informálta a főtiszteket. A táborban inkább a határozat ellenzőit, Mészárost és Nyáryt állították pellengérre, magának a határozatnak inkább az időszerűségét vitatták9. A tisztek Léváról este Damjanich táborába mentek vacsorára, ahol igen érdekes témák vetődtek fel, többek között a katonai diktatúra szükségeségének kérdése. A tisztikar e kérdésben két vélemény körül csoportosult. A diktatúra szükségességét főleg a VII. hadtest tisztikara hangoztatta. Vukovics, aki maga nem vett részt a vacsorán, első kézből kapott információi alapján így írt a vitáról: „(...) a VII. hadtest néhány ifjú tisztje Görgeyt önjelenlétében, minden tiltakozása nélkül, mint arra (értsd: diktátornak — Cs. P.) hivatottnak nevezé. Nagysándor és Bogdanovich védelmezték a polgári elemet s küz- dének a katonai diktátorság ellen. Ezen alkalommal mondta Nagysándor, hogyha valaki katonai diktátorságra vetemednék, lesznek a magyar seregben elegen, kik pisztolyt szegeznek mellének, és ha más nem találkozik, ő lesz az első, aki ezt megteszi. Görgey nem látszott e kijelentést rossz néven fogadni, de azon estétől fogva Nagysándor minden alkalommal érezé Görgey általi mellőzését”.10 A CSATA A támadó hadmozdulatckat másnap, 18-án kezdték meg. Görgey nem kockáztatott11, az előzetes haditerven semmit sem változtatva két hidat veretett a Garamon, egyet Kiskálna mellett, egy másikat pedig a VII. hadtestnek lejjebb, Zsemléméi. A kiskál- nai híd készült el időben, 18-án reggel át is kelt rajta az I. és a III. hadtest, melyek aztán a Garam jobb partján lassan húzódtak déli irányba. Az első nap nyugodtan telt el, Pálén és Endréden éjszakáztak, s másnap, 19-én hajnalban folytatták a vonulást. Az I. hadtest Nagysalló környékén csakhamar elérte a császáriak állásait. Klapka azonnal értesítette Damjanichot ás Gáspárt, a III. hadtest 10 óra tájban meg is érkezett. A VII. hadtest ez időben kelt át a Garamon, így végül is csak az I. és a III. hadtest ütközött meg az így túlerőbe került ellenséggel. A VII. hadtest csak délután érkezett meg, s egyes alakulatai az ellenség üldözésébe kapcsolódtak bele. Klapka kevéssel 9 óra után támadott. Az első támadásban főleg a 17., a 19. és a Do* Miguel zászlóalj tüntette ki magát,
