Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Pál : Nagysalló emlékezete
A CSATA ELŐZMÉNYEI 1849 tavaszára a hadsereg felépítése gyakorlatilag változatlan maradt: kilenc hadtest végezte hadmozdu'.atait az ország területén, bár ezek vezetői gyakran változtak. Az északi hadjáratban az I., a III. és a VII. hadtest játszotta a főszerepet, ezeket vesszük hát tüzetesebben szemügyre. Az I. hadtestet ez időben a Mészáros Lázárt felváltó Klapka György ezredes vezényelte. A huszonkilenc esztendős Klapka a vezérkartól került erre a parancsnoki helyre. A tényleges szolgálatból 1817-ben lépett ki, utoljára a temesi sváb határőr gyalogezredben szolgált. Az ezred karán- sebasi fiúnevelő Intézetéből került a tüzérséghez, onnan a testőrséghez, ahol a leendő vezérkari tisztek előképzését kapta. A III. hadtest a Bácskából és a temesi bánságból felrendelt csapatokból állt, ez idő tájt a negyvennégy éves Damjanich János tényleges gyalogsági százados, honvédtábornok parancsnoksága alatt. A VII. hadtest a harmincéves, szolgálaton kívüli cs. kir. főhadnagy, Görgey Artúr honvédtábornok vezetése alatt állott. Mivel Görgeyt Vetter lemondása után a hadsereg helyettes főparancsnokának nevezték ki, a hadtestet március 31-től Gáspár András ezredes vezényelte. Az I., II., III. és VII. hadtest április ele- jsn a Klapka György ezredes által kidolgozott és a március 30-1 egri haditanács által jóváhagyott terv szerint kezdte mag hadmozdulatait. A fölvonulás elsődleges célja az ellenség főerőinek Észak-Dunán- túl térségében történő bekerítése és megsemmisítése volt. A hadvezetés összehangoltságának hiányosságai miatt azonban ennek megvalósítása állandóan elodázó- dott, végül is nem következett be. Bár a Gáspár ezredes vezette VII. hadtest a III. hadtest jelentős támogatásával április 2-án a hatvani ütközetben legyőzte és visszavonulásra kényszerítette Schlick altábornagy csapatait, Schlick a bekerítést elkerülte. Gáspár Andrást ezért a győzelemért honvédtábornokká léptették elő. Sikerült kibújnia azonban a gyűrűből Jela- č;č altábornagynak is, akinek seregét az I. és a III. hadtest katonái győzték le a tápióbicskei csatában4. A további lehetőségek sem várattak sokat magukra, azonban ezek is kihasználatlanul maradtak. Április 6-án az isaszegi csatában a honvédsereg f5erőí döntő győzelmet arattak Windischgrätz tábornagy egyesült seregei felett, ám az átkaroló hadművelet pontatlansága miatt a császári seregnek lehetősége nyílt a visszavonulásra. A győzelem jelentősége így is óriási: Windischgrätz megvert csapataival Pestre vonult, megnyitva ezzel az utat Komárom irányába. A legfőbb haditanács április 7-én Gödöllőn, Kossuth jelenlétében határozta meg a soron következő legfontosabb feladatot, a Komárom felmentését célzó hadműveletek megindítását. A tervben egyes elképzelések szerint már érvényesülnie kellett volna Szemere kormánybiztos március 16-i felhívásának, amelyben Felső-Magyarország népeihez fordult egy helyi jellegű védse- reg létrehozásának érdekében5. Az isaszegi csata után a fősereg ketté vált: Aulich a II. hadtesttel Pest előtt maradt, az I. és a III. hadtest Vác, illetve Komárom irányába húzódott, míg a VII. hadtest az észak felé vonuló sereg tartalékát képezte Pest és Vác között. Április 10-e újabb siker: Damjanich és Klapka tábornok hadtestei Vácott lerohanják Christian Götz tábornok seregét. A bekerítés a Damjanich-hadtest korai támadása miatt most sem sikerül, a győzelem azonban igy is jelentős: maga Götz tábornok is fogságba került, és sebesülésébe másnap belehalt. Úgy látszik, Ferenc József császár és tanácsadói is okultak a történtekből: Alfred Windischgrätz hg. tábornagy helyére Becs katonai kormányzóját, Ludwig von Welden br. táborszernagyot nevezték ki a magyar- országi császári seregek főparancsnokává. Weldsn tanult előde hibáiból: egyértelműen a hadsereg megmentésére törekedett, s ezt mindenekelőtt Komárom birtokba vételével szerette volna elérni. Március végén személyesen állt az ostromló sereg élére, hiába: a mintegy 8000 főnyi védő- sereg hősiesen ellenállt. Időközben az I., III. és VII. hadtest a váci csata u:án megkezdte előrenyomulását északkelet felé. Jablonovszky altábornagy közeledtük hírére föladta az Ipoly vonalát, hadosztályával egészen Káinéig húzódott vissza, s a zselizi átjáró őrzésére április 11-én egy lovasszázadot rendelt. Jelacic parancsa azonban Kéméndre szólította, ahová egyídőben érkezett a Csehországból iderendelt Wohlgemut altábornaggyal, a Garam menti hadtest új főparancsnokával. Wohlgemut Weldentől a Léva—Komárom útvonal védelmét kapta feladatul, 12 ezres tartalékseregét Csorich és Ramberg dandárjaival erősítették meg, így
