Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - LÁTÓHATÁR - Milorad Grujič: Éjfélkor, egy sötét házban, valahol a nagyvilágban

a csalás ellen, / a tudatlanság, bánat, gonoszság és reménytelenség ellen. / Harcolni akarok az örömért, a saját személyes örömömért, / minden élő és létező öröméért. / Hold, légy a szövetségesem, duzzaszd fel nedveinket, / te, ki árnak s apálynak ura vagy, ő, szabadság hullámverése! / Harcolni akarok az élet mímelése ellen. / Innen, ebből az ideges szobából, melynek élei / az egykor hőn szeretett egyszerű szép asszony testét rajzolják elém, és madárszárnyat, / ebből a megmagyarázhatatlan emberismeretből, az ingerült vágyból, / hogy végződjék be mielőbb, tűnjék el és kezdődjék újból élet, légzés, ifjúság, / olvadjon be észrevétlenül minden jobb eszmébe, vagy váljék áfiummá. / Vajon a poé- zis volna ez, a bölcsesség birodalma? / Szenvedés dala a szenvedés után, örömdal az öröm után. / Titkos és váratlan lehetőségek világának éles kése. / Az ismétlés oly vonzó világa. / A vágy és a bölcsesség magvából, íme, innen támad az elme rejtett ereje, e titkos csodavárás. / Hold, te mondd meg nekem, mi ez, s a költészet vajon ez-e! / Szundító hit az ember titokzatos képességeiben és erejében. / Mint Csipkerózsika, ki a világ csókjára ébred s talál fenséges szabadságot, / földről az égbe, mint a hóból a fába szivárgó szirupos, lomha vér. / Mint a zene, mely végtelen vasláncként jár ki-be a létezés koponyájába. / Ez az egyetlen méltó és helyes módja, hogy felébresszem magamban a szerelem nagy gyönyöreit, / melyek időgépszerűen térnek vissza s utaznak a jövőbe, ahogy kibontom a bátorságát sosem vesztett igazság szárnyait. / Ez az egyetlen méltó és helyes módja, hogy a lélek, az eskü örök tanyája / érett, gyümölcshozó közege legyen a világ rendjének. / Jovan Sterija Popoviő. Éjfélkor, egy sötét házban, valahol a nagyvilágban.”

Szilágyi Károly fordításai

Nagy Józsej: Kivégzés, 1970