Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - Rácz Olivér: Szamárköhögés (elbeszélés)

kal. A mamám tegnap megpofozta. Két fiú kísérte haza. A jégről. A korcsolyapályáról. Este fél kilenckor. Pedig hétre kellett hazajönnie. Két fiúval jött haza. A mamám az ablakból nézte őket. Szerencséjére a papám nem volt otthon. Macának most egy hétig nem szabad kijárnia a korcsolyapályára. Sehova sem! .. . Jössz halmázni, Tyutyu?

Wiesner Maca utóbb — de ez már sok-sok évvel később történt — egy villanytelepi mérnök felesége és csaknem egyidejűleg, mindössze két-három hónapnyi különbséggel, egy neves festőművész szeretője lett. Mindkettőjükhöz élete

— illetve életük végéig hűséges maradt. (A mérnök tizenhét évi boldog házasság után meghalt. De a festőművész akkor sem vette feleségül Wiesner Macát. Már volt neki egy felesége.)

Wiesner Cicát — noha tizenkét éves koromban még én óhajtottam feleségül venni, de inkább csak férfiúi kötelességtudatból, mint szívem sugallatára: az a bizonyos háromévnyi korkülönbség akkor már állatian sok volt közöttünk — egy katonatiszt vette feleségül a háború alatt. A háború után kivándoroltak. Simán: a katonatiszt különféle gazdasági hivatalokban meg a katonai pékségnél ügyködött, fegyveres alakulatnál soha. Gyerekük nem volt. Sem Macának, sem Cicának.

És én sohasem követtem el semmit Wiesner Maca lábszára, illetve térdharis- nyája ellen.

Nagy József: Pergőtűzben, 1967