Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - Tőzsér Arpád: Quo vadis Domine (vers)
Tőzsér Arpád Quo vadis Domine (Tanulmány a Tépésekhez) Nagybátyám J. ki míg élt jó gazd a s jó ember hírében állott halá la előtt elmondta a papnak hogy nem igaz híre hogy életében mind enkit gyűlölt Harácsoló volt iri gy és bosszúálló s indulatai már már a gyilkosságig sodorták S ké rte a papot hogy a sírja fölött mondja el ezt mindenkinek S miko r temették a gyásznép elhűlve ha Ugatta hogy a megboldogult maga volt a sátán J. bátyám a Szondi-f éle transzformáció hatodik fókái g jutott: megnevezte és elítélte a bűnét Én is a megnevezésnél a tudatánál tartok bűnömnek: tele vagyok halállal magam és mások h alálával: alig jut hely az élet számára bennem Most értem meg a harminc évvel ezelőtti maró bűnt udatomat Épp akkoriban vedlettem „népfiből“ „urbánussá“ Polgároso dásom jeleként megjelent első kő nyvem de az igazságot nem a köny vemben írtam meg Még a „népfihez“ illően bicskám hegyével de már a polgár terébe egy pozsonyi ház f alára róttam: „Pedig ha megismer nének legalábbis felkötnének“ Ó nem nem a tovább élő paraszt miv oltom lelepleződésétől féltem At tói féltem hogy a múltam az idő e lőtti halálok gyilkosságok és ön gyilkosságok lepleződnek le benn em S a saját halálom Annak a gya trának a halála aki Istennek s B oldogtalannak egyaránt félt a ke dvében járni ki félt a haláltól amelyet számos emléke rángásakén t húsában hordozott ki félt a tett ől melyben a halál lehetőségét é rezte s következésképpen nem élt de élőhalott mivoltát is félt be ismerni s így aztán csak mímelte az erényt és vétket s közben a m iméziát halálos bűnnek érezte pe dig a társadalom akkor a mimikri t szinte egyenruhaként hordta az emberek nemcsak a boldog életet még a boldog halált is képesek v oltak mímelni sugárzó arccal men tek a bitó alá mint Carraci képé n Jézus a kínhalálba Én nem míme Item én éltem a halált Ne mél by ste žít takto kroute sám se smrtí mondta akkor nekem is egy lány M int valami fordított Raszkolnyik ov reggelenként sötét lélekkel b alfával felöltőm alatt én nem a halált én az életet indultam kip róbálni Nekem nem „ölni“ hanem „ élni“ volt probléma de dilemmámh oz nem volt öregasszony akit egy etlen csapással sújthattam volna agyon Ölni lehet egyetlen mozdul attal élni csak millió mozdulatt al lehet S így lett millió mozdu latomból millió metafora s írtam tele sok-sok oldalt élettel a ha Iái ellenében Legalább is a krit ikák ezt írták a verseimről S cs ak én sejtettem hogy nem igaz hí rém hogy verseimben nem élet van csak az élet szándéka ez takarja el a lelkemben tovább sötétlő ha Iáit S most immár tudom amit akk or csak sejtettem: a törvényszeg ést nem lehet törvényalkotással jóvátenni Mózes úgy vétett a tör vény ellen hogy megölt egy arabo t s a bűntudat hajtotta föl a Sí nai hegyre a törvényeket tartalm azó kőtáblákért De hány embert ö lt vagy öletett meg aztán a „ne
