Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - BESZÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Komárom ostroma 1849-ben (részlet)

rom érzett. Mintha csak villamos ütés érte volna az ágyúkat. Egyetlen vezényszó nélkül egyszerre újra megszólaltak, hangosan, tisztán, amire viszonzásul a meglepett ellenség ütegei a folyó jobb partjáról válaszoltak. A magyar tüzérségnek ennél a vidám üdvözleténél élénkebb ágyúzást az ostrom legforróbb napjaiban is alig lehetett hallani.”12

Komárom sorsa rendkívül aggasztotta a kormányt. Mert ha elvész, visszaszerzése szinte lehetetlen. Ezért állt ez a kérdés a kormány intézkedéseinek fókuszában. Ezt olvashatjuk ki az alábbi dokumentumból is:

A honvédelmi bizottmány elnökétől, Görgey Tábornok úrnak Gyöngyösre. (Részlet)

Eger, 1849. április 1.

Nagy aggodalommal értesülök, hogy sem Guyon, sem egyike is azon tiszteknek, kik 4—5 hét óta pénzzel küldettek Komáromba, nem tudtak oda bejutni. — Én ezt jó részt ügyetlenségnek nevezem, mert ha cernírozva (körülzárva — Sz. Z.) van is Komárom egy vékony cordon által, mely egyes ember bemenetelét akadályozza, lehetetlen, hogy a várőrség néha-néha kitöréseket ne tegyen, s ezek által időnként a cernírozó cordont egyes potokon meg ne szakítsa: a küldötteknek tehát az volna a hivatása, hogy valamely városkában az ellenséges cordonon kívül tartózkodjanak, a körülményeket szemmel tartsák s várőrségi Ausfall (kitörés — Sz. Z.) által előidézett kapunyitás momentumát rögtön felhasználják (...) E szerint Komárom aggaszt. Ha a Commandó erélyes- ségében bízhatnék, nyugodt volnék, mert a várostól vehetne egy-két hónapra kölcsönt. De a mostani Commandó fejetlenségétől félek. Mit kell tehát tenni?

Két alternatíva van. Vagy kiszámíthatja Ön, mennyi erő kell ahhoz — miszerint a főczél mellett „vereint bleiben und schlagen” (egységben maradni és győzni — Sz. Z.) ütközet után egy hadtest detachiroztassék (különítményeztessék — Sz. Z.) Komárom ostroma felmentésére — vagy nem számíthatja (...) Mellyiket kell a kettő közül tenniük, ez stratégiai combinációktól függ.13

Amikor Guyon Komáromban átvette a parancsnokságot Lenkeytől, első dolga volt a várvédők harci szellemének megszilárdítása. Erre különös módot talált ki. Ünnepi ebédet adott a tisztikarnak — a vár bástyáján. A különös lakomát Jókai így mondja el:

„A Duna-parton voltak terítve a bankettasztalok, az ostromsáncokkal éppen átellen- ben.

Két zenekar az asztalok mellett kétfelől az egész lakoma alatt játszotta a zajos magyar dalokat, a forradalmi seregek indulóit; ha egyik elhagyta, a másik kezdte rá. És átellenben az ostromsáncokból az egész lakoma folytán lövöldöztek a lakmározókra az ostromlók. A harsogó zeneinzultáciö felingerelte őket, s míg innen a poharak csengtek, túl a tarackok okádták a tüzet.

Egy golyó sem talált oda .. ,”14

Guyonról azt jegyezték fel kortársai, hogy egyszerűen nem ismerte a félelmet. Bátorsága legendába illő volt. Például a híres branyiszkói szuronycsata főként az ő érdeme volt. A Közlöny szerint: „Ezen szoros ostromlása és bevétele alkalmával tanúsított oroszláni vitézsége tekintetében, a nemzet hálás Jutalmául március 9-én, a katona érdemjelek második osztályával feldíszíttetett.”15 Neve akkor vált ismertté, amikor a swechati csatában nemzeti lobogóval a kezében vezette a heves manswörthi ostromot. A kezében lévő magyar lobogó több lyukat kapott, sőt a lovát is kilőtték alóla, ami nemegyszer fordult vele elő.16 Guyonnak ezt a hőstettét örökíti meg Gömöri Frigyes Egy zászlótartó című versében.17

Mannswörth s Nagyszombat hőseinek sorában Áll egy erős honvéd Komárom várában Főtiszti ruháján érdem jel díszeleg Megmentett zászlója jobbkezében lebeg.

„ÜDVOZ LÉGY, TE SZŰZ VÁR!"

Komárom felszabadításának kérdése tulajdonképpen a nagysallói csatával dőlt el. Az osztrákok a Garam mellett szerették volna megállítani Görgey hadseregét, amely győzedelmesen nyomult előre Komárom irányába. Komárom pedig állta az ostromot. A védelmi harcban a tüzérség játszotta a legfontosabb szerepet, sikerrel verte vissza az ellenség meg-megújuló támadásait. Hallgassuk meg az egykori honvédtüzér visszaemlékezé-