Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - FÓRUM - Csáky Károly: Egy évtized eredményei és kudarcai
Olyan, amilyennel már régtől nem találkoztak az itteniek, s amelyről rosszakaróinknak, valamint azoknak is tudomást kellett venniük, akik sanda szemmel néztek ránk, lekicsinyelték munkánkat. Az alábbiakban talán sikerül azt is bizonyítanom, hogy a klub tevékenysége egy szabadegyetem munkájával vetekedett. Sajnos, a sorozatos buktatókról, az egyre elviselhetetlenebb kudarcokról is kell majd szólnom. Azokról, amelyek kívülről és belülről egyaránt bomlasztották az egészséges tevékenységet. S amelyek végül is oda juttatták a klubot, ahol ma is van. A Honti Közművelődési Klub 10. évfordulója így egyben a rendszeres klubtevékenység megszűnésének a dátuma is lett. Ha a következőkben az ezt kiváltó okokat is érintem majd, az egyáltalán nem amiatt történik, hogy személyes sérelmekről adjak számot, s mártírként tüntessem fel magamat. Csupán azért teszem, mert a teljességhez, a valóság minél alaposabb feltárásához ez is hozzátartozik. S lényegében ez, illetve a rendszeres (nem kampányszerű) kulturális munka hiánya, azaz az eddig megszokott klubtevékenység háttérbe szorulása (szorítása) íratta meg velem ezt az összefoglalást. AZ INDULÁS Az ipolysági Közművelődési Klub első összejövetelére 1978 januárjában került sor. De. Püspöki Nagy Péter történész volt a vendég, aki az egykori vármegyeháza patinás termében tartott figyelemre méltó előadást a város múltjáról, különös tekintettel annak címerére s a hajdani monostorra. Történészünknek nagy sikere volt hallgatói körében, akik azóta is várják a szerző Ipolyságról íródó monográfiáját. Az előadást tanulságos és élénk vita követte. A jelenlévők bizonyították, érdekli őket városuk múltja, tisztelik a hagyományokat, igénylik azok alapos feltárását s Jobb megismerését. A helytörténeti-honismereti, illetve néprajzi előadások egyébként később is szerves részét képezték a klubprogramnak. Az indulás évében még 3 további ilyen témájú foglalkozást tűztek műsorukra. Halász Péter néprajzkutató a moldvai csángó-magyar népcsoport történetéről és népművészetéről tartott élményszerű és ismeretgazdagító, diavetítése előadást. Dr. Zólyomi József múzeumigazgató a palőcság néprajzával ismertette meg az ittenieket. Előadását ő is szép diafelvételek bemutatásával illusztrálta. Dr. Turczel Lajos egyetemi tanár a két háború közti magyar Sarló mozgalomról, annak tevékenységéről tartott részletes előadást. A klub vezetősége már az induláskor erkölcsi kötelességként tűzte maga elé a csehszlovákiai magyar irodalom népszerűsítését és pártolását. Kivel is találkozhattak volna először irodalmunk képviselői közül az ipolyságiak, ha nem Zs. Nagy Lajos költővel, a vidék szülöttével. Szerzői estjét egy munkásságát bemutató rövid előadással és szép keretműsorral kötötték össze. A hasonló jellegű találkozókon különben szinte mindig közreműködött a József Attila Irodalmi Színpad néhány tagja, Vas Ottó rendezővel az élen. Fellépett továbbá a Kincskeresők együttes, melynek tagjai legtöbbször a Jelenlévő költők megzenésített verseit adták elő. A klubvezetőség időben felismerte azt is, hogy a városka kulturális életének a képzőművészet még mindig fehér foltja. A régi jónevű gimnázium képzőművész tanárai elköltöztek innen, s a néhány amatőr festő is magára hagyatva tengődött. Képzőművészeti tárlatot pedig már évek óta nem rendeztek Ipolyságon. Hogy az áldatlan helyzet megváltozzék, a klub már az első évben két tárlatot rendezett. Bemutatták a város szülöttének, Fekete Zoltán festőművész-tanárnak a legszebb képeit. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt állítom: az első klubesztendő nagyszerűen sikerült. A Közművelődési Klub hét rendezvényének közel 2000 résztvevője volt. Különösen a két tárlat váltott ki nagy érdekeelődést; ezt tekintették meg igen sokan, ezért is olyan magas a rendezvényeken résztvevők száma. Am egy-egy más jellegű előadáson, találkozón is részt vett átlag 40—60 személy, s az ilyen arány, részvétel a művelődés eme formájánál már elegendőnek bizonyul. Ügy látszott tehát, a klubrendezvényeket látogatók megtalálták városunkban az önművelés, a kulturált szórakozás új formáit és lehetőségeit. Az előadások utáni viták során számot adtak érdeklődésükről is. De elégedettek voltak vendégeink is. A krónika lapjaira beírt soraik bizonyítják ezt legékesebben. Turczel Lajostól például az alábbiakat őrzi a vendégkönyv:
