Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - LÁTÓHATÁR - Balázs F. Attila: Univerzum és költészet (Beszélgetés Marin Sorescuval)

előnyös részleteiben részesülök: négyévenként ünneplem születésnapomat. Elmondhatom én is, mint Gagarin a kozmoszban: „Jól érzem magam”, de a világnak megvannak a maga csapdái... Én is feltettem ezt a kérdést Marin Prédának: tud-e ugyanazzal az energiával írni, mint fiatal korában? A válasz: „Mon Cher, az idősebb kornak van egy előnye: amit leírsz, azt nem húzod ki.” Ilyen szempontból fiatalnak érzem magam ...

— Elégedett ember?

# Nem vagyok elégedett, mert ha az lennék, nem írnék többet. Az írás kompenzálása az időnek, a hivatásnak, és sok más problémának, amely manapság mindenkit nyugtalanít a világon.

— Mint minden alkotónak, önnek is biztosan vannak régebbi vagy újabb tervei, amelyeket nem sikerült még megvalósítania ...

% Tele vagyok tervekkel, régiekkel és újakkal, sok megmarad ebben az állapotban. Általában nem erőltetem a témákat, hagyom, hogy maguktól kikristályosodjanak.

— Mit kíván Sorescu, az ember, a költő Sorescunak?

# Hogy ezután is írhasson.

— És fordítva?

0 Ugyanazt.

Turcsan László grafikája