Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - Fülöp Antal: Rozalinda (regényrészlet)

egy volt barátja trafikjának pultja mögé. Rozalindát a keménykalapos ügynök emléke, megható bosszúvágytól kisérve, sokáig kísérte, s idővel egy általánosabb sebzett igazságérzetté tágult, melyet a keménykalapos emléke már csak kiváltott. Ha eszébe jutott, részleteiben jelent meg előtte pedáns öltözéke. Először mindig a kalap... majd a keményvonalú hosszú felöltő, a patyolatfehér, villogó inggallér ... papillon nyakkendő ... fényesre vikszelt cipője a szőnyegen, ahogy a bőrkesztyűs bal keze az irattáskát meg a másik kesztyűjét tartotta, mialatt a teát kíváncsiságból a szolgáló helyett felszolgáló Rozalindát apja a szobából kiküldte... „Sisakrostély” — gondolta néha a postán, ahol egy éve dolgozhatott, amikor egy férfikéz, simán az ujjakra feszülő kesztyűben „intelligensen” becsúsztatta neki a levelet. „Már csak az hiányzik..Hasonló érzések között leste a szeme sarkából, amikor a főnök, egy talán még pedánsabb negyvenes, tömött bajusszal, hátratett kézzel végigsétált a stemplivel kopogó lányok fölött, naponta mindig más időben. Egyik nap, ahogy borotvaillat-felhőben elhaladt „fölötte”, Rozalinda izgalmában hirtelen rátörő vizelési ingert érzett, s a bélyegzőt kezében felejtve kifutott a vécére. Visszafelé jövet a becsukott ajtón át még hallotta az öblítővíz zubogását, tudta, hogy köze van hozzá, de már a főnöktől nem egészen ő kérte az egy percnyi kihallgatást, négyszemközt. A főnök meglepett tekintete megállt a bélyegzőn, talán arra gondolhatott, ha ennyire sürgős, valóban fontos lehet. Hátra volt még néhány asztal a föléjük hajoló körmölő-kopogó lányokkal, s a főnök a befejezett dolgok híveként — meghökkenését rögtön korrigálva — végigsimított a díszzsebkendőjén, majd Rozalindát az irodájába küldte. Épp csak átsuhant az agyán, hogy jól tette-e. Nem volt benne egészen biztos, hogy íróasztalán nem maradt-e valami árulkodó dolog, hanyagul otthagyott toll az iratok mellett, a csészéről lebillent kávéskanál: majd eszébe jutott a zsemle, amely ott hevert mcrzsái közt a papír- szalvétán, nem tudta pontosan, hogyan is tette le, amikor — ,-f perccel tíz óra előtt — úgy döntött, hogy elvégzi a szokásos ellenőrzést. A < nka kilóghat belőle, fogának nyomaival, talán a nyála is rajta maradt... Ettől nyugalma kissé megbillent, csupán annyira, hogy egy-két másodpercig foglalkoznia kellett azzal a látszattal, amely zavartalan körülmények között sokkalta nagyobb megrázkódtatásokat is átvészelt (például amikor beszédet mondott a Postás Egyletben, vagy amikor a kitüntetését vette át a polgármesternél), váratlan helyzetekben pedig önműködően vonta köréje a megfontolt határozottság auráját. Csupán egy pillanat töredékéig merült föl a lehetőség: a lányok esetleg meg- neszelik, hogy imént nem egészen a határozott akarata szerint döntött. A föllépés erejében bízva, abban a biztos tudatban, hogy puszta megjelenésével még a gondolatát is kisöpri a fruska fejéből annak, hogy az ő íróasztalán megrágott zsemlét mert látni, ment az ajtó felé. Az a kis bűntudat pedig, ami obszcén gondolatai miatt benne maradt, a következőkben még jól is szolgálhat... — gondolta. A lábához simuló angol szövet érintése megerősítette ebben, s ingének elővillanó kézelője, ahogy kezét a kilincsre tette, fokozta támadó kedvét, belépés közben enyhe mámort érzett. Mint áramütésre kapták föl fejüket a lányok, ahogy az ajtót becsapta maga mögött. Odabent fejének egész mozdulatával kapta vissza a tekintetét az ajtóra, be van-e csukva, noha a dörrenés még ott csenghetett a fülében. Ettől a hirtelen mozdulattól haja oldalra leffent, díszzsebkendője kibomlott. Szája valósággal tátva maradt. Rozalinda szinte megnőtt az ablakon beáradó fényben, ott állt a pálma előtt. A szoknyája derékig fölhúzva, a bugyija nem volt rajta. Gúnyos tekintete, mint egy gonosz kis menyété csillogott, ahogy a nyomorszájon talált s e pillanatban furcsa ortopéd tartásban álló főnök szeme közé nézett.

— Nyomorult! — mondta. — Nyomorult, bohóc, csavargó. Levetkőztettelek.

— Tűnjön el! — Talán ezt akarta mondani a főnök, de mintha beteg lett