Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - Weöres Sándor 1913—1989 - Ravasz József: az anyának és... (vers) - Cselényi László: Nobel-díj nélkül
Ravasz József az anyának és. (Weöres Sándor halálára) A SZOCIOGENETIKA REJTETT MOZGATÖELVE A kiválóság nem örökletes. Murphy törvénykönyve hontalan gondolatok állapota e tenyérnyi határtalan haza hívogatlan hangtalan vers-Uram végtelen kínok közepén a nyelvem tánclépéseihez térdem ritmusa vagy vers-Uram nevet adtál e bálteremnek keringőmnek új melódiát azt a szédületet ami kifordít otthonomból vers-Uram Cselényi László Nobel-díj nélkül 1989. január huszonharmadikán a déli harangszó közben verset gépeltem a Rádióban futó „Kimeríthetetlen tenger” sorozatához, iráni költők műveit. Éppen a nagy misztikus Rúmi versének a közepén voltam, mikor a harangszó után a bemondónö tudtunkra adta: hosszú betegség után elhunyt Weöres Sándor. A Rúml-versre pillantottam: alatta a fordító, természetesen Weöres Sándor. Azt szimbolizálja ez, hogy Weöres, ez a misztikus, elvont, bonyolult s mi minden másnak kikiáltott költő a szó szoros értelmében mindennapi kenyerünkké vált: gyerekverseivel, megzenésített műveivel, fordításaival. Aligha tudjuk ma még fölmérni a veszteséget, ami halálával a magyar kultúrát érte, hiszen az nem titok, immár évtizedek óta, hogy a magyar költészet legeslegelső vonalában van a helye: Arany, Petőfi, Madách, Vörösmarty, Ady, Babits, Kassák, Füst Milán és József Attila, Nagy László és Pilinszky között. S ahogy 1967-ben alig pár hét alatt egyszerre vesztettük el Kassák Lajost és Füst Milánt* most alig egy fél esztendő alatt egyszerre távozott körünkből a két másik ikerpár: Szentkuthy és Weöres. S ahogy azok nem kapták meg hosszú életük ellenére sem a Nobel-díjat, ugyanúgy Nobel-díj nélkül távozott Szentkuthy és Weöres is. akár az egyik verslábadban is hadd kapaszkodjam meg tán az ajkam a közeledben fölér a fű magassáig vers-Uram igába kovácsolt „egy nap“ gyöngyként jövőt viselek a halántékomon atyámért ebben a vers-lágerben ó, Uram! Bartusz György: Idplimit 7 mp O
