Irodalmi Szemle, 1989
1989/2 - HOLNAP - Kovács Tibor: A történelem bocsánata (Anatolij Ribakov: Az Arbat gyermekei)
Kovács Tibor A történelem bocsánata A Szovjetunióban ma a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett politika megcélozta a lenini örökséghez való visszatérést, a szocializmus új, a realitásoknak megfelelő koncepciójának kidolgozását. Ebbe a koncepcióba illeszkedik a történelem „fehér foltjainak” kiszínezése, a múlt „üres lapjainak” kitöltése. Gorbacsov külön felhívta a figyelmet a személyi kultusz éveinek visszásságaira: „Sztálin és környezete a párt és a nép előtt súlyos és megbocsáthatatlan bűnöket követett el. . . Ez tanulság minden nemzedék számára.“ Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei című regényének egyik főszereplője Joszif Visszarionovics Sztálin. A regény az 1933— 34-es években játszódik; akkor, amikor a moszkvai Arbat teret leaszfaltozzák, a tér alatt épül a metró, a kohók ontják az acélt, nyugodt légkörben zajlik a „győztesek kongresszusa” (a XVII.). És 1934. december 1-jén agyonlövik Szergej Kiro- vot, a Politikai Iroda tagját, az SZK(b)P KB titkárát, a párt leningrádi területi bizottságának tagját. A regény Kirov halálával végződik, de hogy ki a gyilkos, nem derül ki, bár az olvasó sejti, sőt egészen biztos benne, ha elolvasta a regényt. Ha Ribakov megírta az események folytatását — az utőhang- ban utal erre —, akkor biztosan megtudjuk, mi rejlik a hivatalos jelentés mögött, mely szerint Kirovot „a munkásosztály ellenségei által felbérelt gyilkos“ ölte meg a Szmolnij épületében, „kilétének tisztázása folyamatban van, és Kirov halálára az osztályellenségre mért kíméletlen csapással válaszolunk”. Kirov haláláról a regény valódi hőse, Szasa Pankratov az Angara melletti Kezs- mában értesül. Száműzetését tölti itt. Társa, Vszevolod Szergejevics tudatja vele a hírt. „Hogy lehetséges ez, hol itt a logika? A személyét még nem ismerik, de azt már tudják, ki bérelte fel . . . — Azt mondják, Kirov jó ember volt, kitűnő szónok, a párt kedvence. Ki mert kezet emelni rá?“ Szasa kérdése a dolgokat a maguk logikája, ok-okozati összefüggéseik alapján értelmező ember kérdése. Több hónapja Szibériában él, anyját a vizsgálati fogsága beszélőjén látta utoljára — hónapokkal előbb —, s ő rendületlenül írja a leveleket, informálja fiát az Arbat téri fiatalok életéről, küldi neki a moszkvai élelmiszer- üzletek ritkaságait. Pankratovot kizárták a pártból, és kidobták az egyetem közlekedésmérnöki karáról, mert epigrammá- kat írt az egyetemi faliújságra: „Szorgalom és munka, ez az új' divat, / de egyénisége nem tűr láncokat; / Jegyzetét elveszíti jártákban-keltében, / de hisz felesleges, / minden ott van a fejében.” Pankratovot a legfőbb ügyész helyettese felmenti, és visszavéteti a pártba. Ö visz- szatér az egyetemre. Találkozik az egyetem rektorhelyettesével, aki megjegyzi, hogy „ez a szakács nagyon csípős ételeket tud főzni“. Pankratov akkor még nem érti a rektorhelyettes megjegyzését, de többször eszébe jut majd ez a mondat a Butir- ka állami börtönben és az Angaránál, száműzetése idején. (Egyébként Fjodor Rasz- kolnyikov újságíró nyílt leveléből származik, amelyet 1939. augusztus 17-én írt, és juttatott el Sztálinhoz és még pár száz emberhez. A levél, amelyben Raszkolnyi- kov kritizálja a sztálini szocializmust, 1988-ban látott napvilágot a Szovjetunióban.) Pankratov érdekében nagybátyja, Mark Rjazanov, a nehézipar atyja sem tehet semmit, noha Sztálin kedveli őt. Rjazanov az ügyben felhívja Berezint, aki szintén tehetetlen, bár „jobban tudja, mint . .. Rjazanov, hogy Pankratov teljesen ártatlan ... Részt vett Szasa kihallgatásán ... Rettenetesen rémisztő lánc ez. Pankratov szabadlábra helyezését úgy értelmezhetik, mint egy bármilyen kicsi, de mégiscsak láncszemnek minősülő valaminek a kiemelését a láncsorból. Jagoda ezt nem engedi meg. És Visinszkij sem engedi meg. Szolc visszavette az egyetemre Pankrato-
