Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: A Mikszáth-bemutatók tapasztalatai a Magyar Területi Színházban

dramatizációja feszesen szerkesztett, jól kidolgozott, hangsúlyos jellemekre épülő színpadi alkotás. Egy vidám játék, amelyben nem a csodatévő esernyő meséje, hanem a figurák gondolkodásmódja és cselekvésformája igaz. Konrád József rendezése a mik- száthi alkotás mindmáig érvényes klasszikus értékeit aknázza ki. Erényeivel és gyöngéivel együtt fogadja el a darabot. Időt és teret enged az egyszer furfangos, másszor mulatságos dialógusoknak, a maguk örömén túl semmilyen komolyabb funkcióval nem bíró évődéseknek, azoknak a villanásnyi motívumoknak, amik annyira sajátossá teszik ennek a szinte utolérhetetlenül népszerű regénynek színpadi hőseit. Konrád ezzel a felfogással ugyan régi jogaiba helyezi a játékteremtő színészt, egyben azonban önmagának is csapdát állít, mert a népes szereplőgárdából nem mindenki tud a rendező egyenrangú társszerzőjévé szegődni. Ez az oka annak, hogy többféle játékfelfogásnak a különböző stílusú színészi mozgástechnikának vagyunk szemtanúi, ami helyenként megzavarja, másutt pedig egyenesen megtöri a rendezői elképzelés egységét. (...) ... az előadás egyik legjobb alakítása Varsányi Márié Adamecné szerepében és Petrécs Anni játéka Madame Crisbay figurájában. (...) A nézőtéren gyakran tör föl hangos nevetés és sűrűn csattan fel a fergeteges taps is. Mindez jogos és természetes, sőt, kétségtelen, hogy a színház műsorpolitikájának egészében, Konrád József rendezői célkitűzéseiben és a színészek többségének pályafutásában értékes helyet foglal majd el ez a produkció. Ennek ellenére azonban hadd kockáztassak meg egy ellenvéleményt is. Ez a felújítás — szerintem — kevesebb annál, mint amire lehetőséget nyújtott. Jelenlegi formájában egy dalbetétekkel megtűzdelt vígjáték, holott ott rejlik benne a széles sodrású musical esélye is!” (Miklósi Péter: Az élő Mikszáth. Bemutató a Matesz komáromi együttesében. Hét, 1980. 6. 21.)

Ez a bemutató, illetve a produkció ismét sok tanulsággal szolgált:

1) Elég nehéz megtalálni azt a sajátos — laza kötődésű — drámaszerkezetet és színpadi formát, amelyben a mikszáthi fordulatok, sajátos dialógusok és jellemek realizálhatók;

2. eléggé adekvátnak és hatásosnak bizonyul a keretjátékos előadásforma;

3) a hiperbolikus és az abszurd (színpadi) látásmód sem idegen Mikszáth szellemétől;

4) egy nem szűkkeblűén értelmezett realizmus keretében az epikus játékmodor is nagymértékben elősegíti a sajátos mikszáthi stílusjegyek érvényre juttatását a színpadon;

5) a diákközönségnek szüksége van a klasszikus magyar művek színpadi megjelenítésére; ez a diákközönség igényli leginkább a korszerű Mikszáth-feldolgozásokat; ennek a közönségrétegnek még nagymértékben formálható, ár* deformálható is a színház- kultúrája, illetve az ízlése;

6) a felnőtt közönség nem egy rétege „a felhőtlen szórakozás kedvéért” tekint meg egy-egy Mtkszáth-előadást;

7) a Mikszáth-figurák olykor ripacskodásra „serkentik" a színészt (főként ha e tekintetben a közönségtől is „támogatást” kap), de avatott rendező vezetésével ősi „játékteremtő” jogát-kötelességét gyakorolhatja a színész egy-egy Mikszáth-mű inszcená- lása alkalmával;

8) valóban meg kellene próbálni előadni Mikszáthot musical formájában is!

Ez a produkció egyébként 59 előadást ért meg a Matesz komáromi társulatában, ami csaknem ötven százalékkal több az átlagos reprízszámnál. Ha a színház lehetőségei engedték volna, még ennél is több néző tekinthette volna meg az előadást.

A Noszty fiú esete Tóth Marival 1984. december 14-én került bemutatásra a Magyar Területi Színház komáromi társulata által. A zenés vígjáték szövegét Benedek András, Karinthy Ferenc és Siklós Olga írta, a dalszövegeket Brand István szerezte; a zenét korabeli számokból összeállította, illetve szerezte Rónai Pál, a budapesti Fővárosi Operettszínház karnagya. A díszlet- és jelmezterveket Kopócs Tibor készítette. Zenei munkatárs — aki a hangszerelést is elvégezte —: Zsákovics László. Korrepetitor: Stubendek István. Zenekari kíséret: az Oláh-kvartett; tagjai: Oláh Sándor (zongora, orgona), Stubendek István és Platzner Tibor (fuvola), Keresztényi Antal (klarinét), Alföldi Károly (ütős hangszerek). Koreográfus: Kvočák József m. v. Dramaturg: Kmeczkó Mihály. Rendező: Konrád József érdemes művész. Ezt a Mikszáth-művet a szerző halálának 75. évfordulója alkalmával tűzte műsorára a színház. Ezzel a produkcióval búcsúzott a kö