Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: A Mikszáth-bemutatók tapasztalatai a Magyar Területi Színházban

közei mellett a groteszk az a stílus, amellyel Mikszáth világképe a legadekvátabb módon közvetíthető a színpadról;

5) ez a színpad nem viseli el az érzelgősséget, de olykor az érzelmességet sem, mert a groteszk stílus révén mindkettő rögvest önmaga karikatúrájává válik;

6) ezek az előadások megkívánják a „stílusfegyelmet”, különben önmaguk paródiájává válnak;

7) a csehszlovákiai magyar közönség szerfölött kedveli a zenés produkciókat;

8) a klasszikusoknak olykor (akár egy jó dramatizáció révén) időszerűbb mondanivalójuk lehet a kortárs írókénál.

Az 1966-ban óriási közönségsikert arató Szent Péter esernyőiéi 1980. május 16-án — tehát nagyjából tizennégy év múlva — ismét bemutatta a Magyar Területi Színház komáromi társulata. A színrevitel alapjául ezúttal is Jana Melichárková dramatizációja szolgált. A díszletterveket Márton Miklós m. v., a jelmezterveket Kopócs Tibor készítette. Zenét ezúttal Dobi Géza m. v. szerzett a produkcióhoz, a koreográfia Kozári Péter m. v. munkája volt. Dramaturg: Kmeczkó Mihály. A rendező — csakúgy, mint az eddigi Mikszáth-bemutatók alkalmával: Konrád József érdemes művész. A bemutató előadásra a XVII. Jókai Napok megnyitása alkalmával került sor. Ez volt a színház 195., komáromi társulatának pedig a 153. premierje.

A műsorfüzetben ez olvasható a dramaturg tollából: „Ügy véljük, színházi ízlésünk sokat fejlődött az elmúlt tizennégy év folyamán, s ezóta egy új generáció nőtt fel. Az írói alapgondolat megőrzése mellett most új köntösbe öltöztetjük a történetet — az egykori nézőnek összevetés céljából, az új nézőnek tanulságul és jó mulatság gyanánt.” A Matesz „műhelyében” tehát „tovább alakult” az eredeti színpadi átirat. A színrevitel most is keretjátékos lett, mint egy évvel ezelőtt, A beszélő köntös esetében. Konrád különösképpen kedveli a keretjátékos színpadi formát. A bemutató előzeteseként — a többi között — ezeket írja a dramaturg az Oj Szó 1980. 5. 16-iki számában. Ismét Mikszáth c. írásában: „A rendezés alapeszméje, koncepciója változatlan maradt. Csupán az idő haladt tovább. Ez a csupán azonban elegendő volt ahhoz, hogy ma — másképpen hat és másképpen fest ugyanaz. Változott ugyanis az életünk, s mi magunk is megváltoztunk ezáltal; vagyis a véleményünk, a nézetünk ma már más ugyanarról — mint volt tizennégy évvel ezelőtt... A színház is jelentős változáson ment át azóta. A színészek játéka érettebb lett, kifejezőeszközeik gazdagodtak. Az előadásban részt vesz a komáromi társulat csaknem minden tagja. Közülük többen a másfél évtizeddel ezelőtti ősbemutatón is szerepeltek. Sőt, olyan is akad, aki ugyanazt a szerepet alakítja niost is, mint azon az emlékezetes ősbemutatón.”

A kritikai fogadtatás nem volt egyértelmű. Az elismerő szavak mellett a kifogásokat is felsorakoztatja. Ezúttal a szlovák nyelvű kritika szól elismerőbben az előadásról, amely a szerző szellemében készült. Kiemeli a groteszk színpadi eszközök, a szatíra és a túlzás helyénvalóságát, valamint az invenciózus, ötletekben gazdag, fantáziadús rendezést. Dicsérően szól a rövid jelenetek gyors, dinamikus váltakozásának színszerűségéről. (F-a; Hlas ludu, 1980. 5. 28. Dáždnik svätého Petra v Komárne. Humor vládne na javisku.)

A Népművelés színházi figyelője észreveszi, hogy a színpadon „látszatra abszurd és sejtelmes” jelenetek váltják egymást, s hogy a rendező a keretjátékban „a rögtönzött vígjátéki formák változó elemeit használja fel”. Szerinte „Érdekes a játék annak ellenére, hogy prezentálásában nem áll össze egységes rendezői »üzenetté« az a máskülönben remek pillanatokat adó epizódfűzér, amely a jól gördülő helyzetekben a mához is szóló közölnivalójával felszabadultan szórakoztat”. Véleménye szerint az előadás legkiegyensúlyozottabb alakja Bugár Béla, aki Sztolarik János közjegyzőt alakítja Mikszáth Kálmán elképzelése szerint — kitűnően. (Szuchy M. Emil: Szent Péter esernyője. Látványos Mikszáth-bemutató a Magyar Területi Színházban. Népművelés, 1980. július — XXV. 7.)

Az Oj Szó kritikusa így vélekedik: „A Magyar Területi Színház legutóbbi bemutatóján Komáromban (...) kétféle mozgásfajtát láthattunk. Az egyiknek a színészi gárda idősebb tagjai a megtestesítői, akik nagy elszántsággal kívántak minél természetesebbek lenni, Sztanyiszlavszkijjal — és Konrád József érdemes művésszel, a darab rendezőjével

— vallván, hogy a színpadi mozgás dinamikája, belső pszichológiai indokoltságai »a lélek titkos rejtekhelyein születnek és a belső vonalakon haladnak«. A másik moz