Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - LÁTÓHATÁR - Ana Blandiana: Kalciummolekulák; Az óra; Omphalos; Álom; Rögeszme; Határ nélküli álmok (versek)

Ana Blandiana, költő és esszéíró, Temesváron született 1942-ben. Középiskoláit Nagyváradon, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. Ugyanitt indul költői pályafutása a Tribúna hasábjain. 1968-tól Bukarestben él, irodalmi folyóiratok szerkesztője. Tucatnyi könyve jelent meg, több nyelvre fordították verseit. 1969-ben és 1980-ban a Román írószövetség díjával, 1970-ben az Akadémia díjával tüntették ki. 1982-ben Ana Blandiana belép a Herder-díjasok sorába. Magyarul a bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Homokóra című kötete 1981-ben, Hervay Gizella fordításában, majd 1985-ben a Valaki velem álmodik Farkas Árpád fordításában. Az itt közölt versek a Romania Li.erarä 1987. szeptemberi számában jelentek meg.

Ne siessek.

Hagyjam vánszorogni az időt. Minden elhulló pillanat Koptat egy kicsit a Szenvedésen.

Várjak.

Minden megtörő hullám Sziklába mar,

Minden rozsdaréteg Vékonyítja a láncot.

Ezer vagy kétezer év alatt A sziklából homok lesz, a láncszemek vasából por. Csontjaimból kalciummolekulák Az elfolyó vízben,

A szenvedésből semmi.

Ana Blandíana

Kalciummolekulák

Az óra

Ezüstcsontjaim körül Hosszú nap-pályák fonódnak, a kétségbeesésre vetve fényüket. Érzem: közeledik az óra,

Az annyiszor meghirdetett. Minden előkészítve.

Sorakoztasd, Earancsolónk, Zászlód alá

A néma rabszolgák nemzedékeit! A tenger hullámai elsorvadnak, Mint megöregedett foghús A beteg fogakon.

Látóhatár