Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - HOLNAP - Z. Németh István: Tsúszó Sándor Komáromban - Tsúszó Sándor: Magány; Cicca; Ciccám ha dorombol; Földtsuszamlás; Eltévedt vándor; Cicca nélkül (versek; közreadja: Z. Németh István)
Tsúszó Sándor Komáromban Régi, megsárgult papírlapokat forgatok. Egy füzetből tépték ki őket elővigyázatlanul, s az elhalványult írás is bizonyítja korukat. Ezek bizony Tsúszó Sándor költeményei, mikre egészen váratlanul bukkantam rá Komáromban. Nem sikerült, sajnos, mindent megtudnom, de ahhoz épp eleget, hogy kijelenthessem: Tsúszó 1927-ben Komáromban nyaralt. Az azóta már lebontott Víz utcában állt Csalló Kálmán asztalos háza, itt töltött Sándorunk néhány napot. Még titok, milyen rokonságban volt az öreg Csalló nénivel, s hogy járt-e itt más alkalommal is. Nehéz lenne már megtalálni a Víz utca akkori lakóit, s végigkérdezni őket. Az öreg Csalló nőni bizonyára szerethette a verseket, mert néhányat átmásolt Sándortól, s félve őrizte őket. Hosszú utat tett meg ez a néhány papírlap, míg idáig eljutott. De itt van, s vele az üzenet, Tsúszó Sándor üzenete korunknak: nehéz az élet, de páratlan élmény! Csodálattal böngésztem át újra a sorokat, s rádöbbenek: ezek a versek nem is veszhettek el, nem volt szabad elveszniük! Mennyivel szegényebb lenne csehszlovákiai magyar irodalmunk, ha most hamuként repkednének valahol a szélben! Mégis kevésnek érzem az eredményt: hátha Tsúszó mást is hagyott itt maga után, hátha szorosabb kapcsolatok is fűzték Komáromhoz! Nem tudhatjuk: az Idő mesterien tünteti el a múlt nyomait. De szembe kell szállni vele, mint ahogy Tsúszó is szembeszállt — a remény, a keserűség és a költészetbe vetett hit segítségével! Komárom, 1989. május 14. Z. Németh István Tsúszó Sándor Magány már én se vagyok az enyém megloptak kifosztottak elvitték arcomat szelek viharok és a sánta hentes műfogsorába akadt húsdarab mosolya se boldogít már kukákból kiugráló macskák groteszk hasfájása se az igazi minden átkereszteltetett minden átneveztetett távolodó rablók szekere zörög még pókhálós nagyothallójáratomban Cicca ma is úgy nyúlok feléd! mint egy mohó hímoroszlán vér serkent ajkamon mikor megkarmoltál s első fájdalmamban megpofoztalak de aztán bocsánatot kértem begipszelt fejed lecsúszott az ágyról szeretkezés közben mégis szeretlek még hisz senki úgy karmolni nem ti s elnehezült fejjel sem vonaglik más kéjsavval bepiszkolt párnák kö az éjszaka harántcsíkolt izomzatában 1926 1926
