Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Fülöp Antal: Távolodás; Ketten; Titok övez; Éjféli vers; A jel; Bika zúg át (versek)
Fülöp Antal Távolodás Ejféli vers Némaságba távolodunk, szakadnak az utolsó szálak, a képmutatás már kifáradt, s mi előtte volt, sok szép gyatra-jós percünk, megadta magát a halálnak. Két árnyék át a némaságon, talpunk alatt egymásért már nem zördül kavics. Hold-csendben alszik a város. Miről álmodik, hogy a langy-meleg éjben most halkan megborzong? Külön virrasztunk, kedves. Köztünk világok. Hová lettél? S én hová lettem? Ketten A jel Ma éjjel, a ránk fülledt otthonból műszakba menet, százéves panaszt szűrt ki vállad tartásából a fakó neonfény. Panaszt az égnek, panaszt a földnek: hova lett mellettem negyven éved? Egy sirály nyoma a vándor-fövenyen, titka mérhetetlen. Mire megfejtenéd, a rajta átcsapó hullám már elsimult, s többé senki sem tudja meg, hogy valaha mindkettő létezett. Titok övez Most magadba rejtezel, ékes titok övez. Ha szólsz: halk, nyugodt szavad erős. Tegnap éjjel arcodon a hídlámpák alatt egy távoli hajó fényjeleire megszépültek az élet nyomai. Gyűlölnöm kellett szépülésüket, ó, gyűlölnöm, nyomorult és szégyenteljes zöld gyűlölettel. Bika zúg át Bika zúg át a mezőn, valaki énekel. Gyanútlan dala, jó hír vagy más öröm melegén lebegve, egy szarv hegyén elvérzik.
