Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Kulcsár Ferenc: A nyomda ördöge
Világos, mint a fegyverletétel. Mindenki ott akarja, ahol viszket. Lassú víz pártot mos. Keresztülhúzták az ámításait. Majd megfullad a saját sírjában. Borúra dér ül. Ha adnak, vedelj, ha ütnek, vadulj. Jobb adni, mint kapni — pofonokat. A fogorvoshoz veri a garast. Víg az agyveleje. Jókedve van, mint akit beakasztani visznek. Olyan igaz, mint ahogy ittál. Nem esik messze az álma a fajától. Még álmában sem gombolta volna — ki. Különb ember légy az apátnál. Sodródik a zárórával. Feltálalta a spanyolviaszt. A legdrágább nincs, a szabadság. A párját ríkatja. Kivágja a rezesbandát. Két orosz közül a kisebbet választja. Nincsen Rózsa tövis nélkül. Lesz még szülő, lesz még lágy tenyér. Szükségből erszényt csinál. Ez már döfködi! Mit van mit enni?! Szöget ütött a fejébe — a szomszédja. Két széklet közé esett. Szél ellen nem lehet piszálni. A sellő is megárt neki. A szem a lélek trükkje. Több sem lát többet. Vese habbal. Reagan volt, igaz se volt. Azt hiszi, körülötte forog a Virág. Nem sok izét zavar. Röhög a vak velem.
