Irodalmi Szemle, 1988

1988/8 - Török Elemér: Zöld madár; Van és nincs között; Hétfő ... vasárnap ... (versek)

HÉTFŐ... VASÁRNAP...

Hát mégis tavaszodik lassan, kezdődik valami más, igazi olvadás, ott kint és itt belül, bár még csak alig észrevétlenül?

Olyasmi történik,

ami már régen,

nem csal meg reményem,

kibonthatom újra

eszmém

csukott zászlaját, nem szárad nyelvemre némaság, gondolhatom, amit gondolok, nem mutogatnak rám a hátam mögött, hogy ni, a bolond!

Tudunk valóban mindent újrakezdeni?

Ez lenne hozzánk méltó, emberi.

Mindezt hinni csuda jó,

mint tudni a napról, hogy van akkor is, mikor nem látható.

Hogy így legyen, tudom,

rajtunk múlik, az emberen.

Ezért szólítlak,

„arany öntudat“, oszd meg velünk gondodat,

s tegyünk közösen megint valami igazán emberit, hogy legyen mindig másnap,

hétfő ... vasárnap ...,

esély

a mindig-folytatásra — rügyfakadásra.

Török Elemér (Fotó: Prandl Sándor)