Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - Varga Erzsébet: Ünnepelünk
786 sára irányul. Senkivel sem játszunk „kirekesztősdit”, az Irodalmi Szemle — függetlenül szerkesztőinek egyéni ízlésétől, rokon- és ellenszenveitől — felkarol és közzétesz mindent, ami irodalmi értéknek mondható. Persze, tudatosítjuk, hogy az értékek időtálló vagy átmeneti voltát majd csak a jövő fogja megerősíteni vagy megcáfolni, mai értékítéleteinket a holnap fogja igazolni vagy nem igazolni. Mindenesetre úgy akarunk dolgozni, hogy munkánkért az utánunk jövők előtt se kelljen szégyenkeznünk. Szerettük volna felvonultatni-megszólaltatni ebben a számban azt a gárdát is, amelynek tagjai, noha ugyancsak részt vesznek az Irodalmi Szemle létrehozásában, talán még sohasem szerepeltek név szerint folyóiratunk hasábjain: a Nyugat-szlovákiai Nyomdaipari Vállalat komáromi üzemének dolgozóiról — a fiatal és energikus igazgató, Meszlényi István „csapatáról”: Lelkes Rudolfról, Szabó Gézáról, Ábrahám Mártonról és Menczel Miklósról — van szó, akik általában megértik és magukévá teszik szerkesztőségünk gondjait, s mint jelen számunk is bizonyítja-tanúsítja, irodalmunk szolgálatában a többletmunkát (ezúttal a dupla szám előállításával járót) is vállalják. Megszólaltatásuktól — terjedelmi okok miatt — most is el kell tekintenünk, azt azonban illőnek tartom megemlíteni, hogy Szabó Géza, Lelkes Rudolf, Menczel Miklós és Ábrahám Márton az Irodalmi Szemlével együtt „jubilálnak”, hiszen a 30 év előtti indulástól kezdve mindmáig részt vesznek folyóiratunk nyomdai előállításában. Odaadásukat, irodalomszeretetüket, elkötelezettségüket nemcsak szerkesztőségünk, hanem egész írótársadalmunk nevében is köszönöm. Remélem, októberi számunk meggyőző bizonyítéka annak, hogy bizalmunk és optimizmusunk, amellyel a csehszlovákiai magyar irodalom és az Irodalmi Szemle jövőjébe tekintünk, nem alaptalan. Fábry Zoltán 1897—1970 (Fotó: Prandl Sándor)
