Irodalmi Szemle, 1988

1988/1 - FIGYELŐ - Kocsis Aranka: Az Ipoly mente ünnepi szokásai

Az Ipoly mente ünnepi szokásai

(Csáky Károly: Hallottátok-e már hírét?)

7

8

A

kár egyetlen falu ünnepi szokásainak a bemutatása is meglehetősen nagy vállalkozás. Még inkább az egy tájegységé. Csáky Károly pedig az utóbbit választotta. A Középső-Ipoly mentén Bussá- tól Pereszlényig mintegy húsz faluból gyűjtötte össze (a folyó jobb partján) a naptári év ünnepeihez fűződő szokásokat és hiedelmeket. Vállalkozása azért grandiózus, mert a kérdéskör, az esztendő kiemelkedő napjaihoz kapcsolható hagyományvilág ugyancsak összetett. Hogy a Halottátok-e már hírét? mégsem duzzadt átrághatatlanul vastaggá, annak többek között az lehet az oka, hogy a szerző eleve nem törekedett a szokáskör egyes rétegeinek a szétválogatására, összehasonlítására vagy elemzésére. Továbbá pedig az, hogy gyűjtése valójában rekonstrukciós munka volt.

A könyvben felsorolt szokásoknak és hiedelmeknek ugyanis jóformán már egyike sem élt 1975—1985 között — a gyűjtés idején — a honti és a nógrádi tájakon. Legalábbis nem funkciójában, élő hittel a megjelenítés mögött. Az ötvenes-hatvanas évek óta errefelé sem járnak karácsonykor a betlehemesek, virágvasárnap nem hajtják a ki- szét, Szent Iván napján nem gyújtanak tüzeket a szőlőhegyeken, hogy csak néhány ismertebb szertartást említsünk, amelyek egyben a palócságnak a legnépszerűbb ünnepi szokásai voltak, és a leginkább jellemezték a vidék hagyományos kultúráját. Így szerzőnk jórészt csak az idősebbek emlékezetére támaszkodhatott terepjárásai során. Az viszont helyenként már erősen töredezett volt.

Az emlékezet hiányait azonban kiegészíti a szakirodalom. Mert voltak a vidéknek korábbi gyűjtői is; Ipolyi Arnold és Manga János ráadásul a táj szülötte. Csáky legtöbbször hozzájuk fordult, ha elégtelennek érezte a maga adatait, illetve ha az ő leírásukban a jelenség meglétének bizonyítékát avagy teljesebb, esetleg sokkal szebb változatát találta meg. A Miklós-esti gyóntató játék — amelyet Manga Ipolyszécsénkén gyűjtött — vagy a Szent Iván-i tűzgyújtás — a kolóniák szokását Ipolyi szép leírása örökítette ránk — mind olyan hagyomány, amelyet a késői, napjainkban kutató szakember már nem figyelhet meg élő folyamatában.

Az emlékezetből rákérdezéssel feltárt adatok azonban a korábbi leírásokkal szervesen egybetartoznak: mindkettő a népi kultúrának valamikori állapotát rögzíti. Hiszen Csáky sem a mai Ipoly mente falvaiban élő jelenségekre volt kíváncsi. Hanem azt az egykori kultúrát kereste, amely az emlékezettel átfogható időben még élt, noha elszegényedőben. A gyűjtés idején pedig már halott volt.

Hallottátok-e már hírét? című könyvében ennek a kultúrának a minél teljesebb bemutatására vállalkozott a szerző az ünnepi szokások területén. A hagyományvilág egykor élő kerek egészét természetesen csak érzékeltetheti egy kötet, de semmiképpen sem foghatja át enciklopédikus teljességében. És nemcsak azért, mert mindez egy ember erejét jóval meghaladó feladat volna, hanem főleg azért, mert a kutatás jelenlegi állapota ezt nem teszi lehetővé. A még szükséges kiegészítések további szívós munkát kívánnak. Csáky kötete éppen e hiányok pótlásához járul hozzá a maga adataival.

Az esztendő ünnepeinek a bemutatása az adventtal kezdődik. Azaz a liturgikus egyházi évkezdethez igazodik a szerző. Majd ugyancsak az egyház ünnepei szerint halad végig az éven. A legnagyobb ünnepek mellett — amelyek evangéliumi ihletésű hagyományok — a szentek névünnepeihez kapcsolja gyűjtött anyagát, amely azonban korántsem csak a szakrális hagyományvilágot foglalja magában. Nagyobb hangsúllyal szerepelnek a könyvben a kultikus jelentőségű képzetek, a profán mulatságok, a mágikus eljárások, illetve az egyházi szertartásból időközben kiesett és népiessé vált szokások.