Irodalmi Szemle, 1988
1988/7 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Első rész)
740 Magyar Törvénytár, 1836—1868. évi törvényczikkek. Budapest 1896, 333—344. old.; Vanéőek, Václav: 1. m., 340—344. old.; Csizmadia Andor—Kovács Kálmán—Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest 1972, 415. old.; Laco, Karol: Üstava predmníchovskej ČSR a Ostava ČSSR. I. kötet. Bratislava 1965, 41. old.; Hajšmann, Ján: i. m., 353—354. old.; Sou- kup, František: 1. m., 818—819., 821—822. old.; Magyarországi Rendeletek Tára 1868, 540. old.; Československá vlastivéda. Díl IV. . . . 886—888. old. 20 Az Amerikai Egyesült Államok elnökének 1918. január 8-i üzenete a kongresszushoz. A történelmi 14 pont közül csak a 10. tartalmazza azt az álláspontot, amelyet az elnök Ausztria— —Magyarország népei, köztük a csehszlovákok ügyében elfoglalt. A csehszlovákok a 13. pont tartalma lránt is érdeklődést tanúsítottak, amely különben Lengyelországgal kapcsolatos. Érdeklődést tanúsítottak már csak azért is, mert Wilson a 13. pontban az önálló lengyel állam létrehozása mellett szállt síkra a lengyelek által lakott területeken, amelynek politikai és gazdasági függetlenségét és területi sérthetetlenségét nemzetközi szerződések biztosítanák, ezzel szemben a 10. pontban valamiféle autonóm megoldást látna jónak a csehszlovákok számára az Osztrák—Magyar Monarchia keretén belül. E két pont angol nyelvű szövege: 10. „The peoples of Austria-Hungary, whose place among the nations we wish to see safeguarded and assured, should be accorded the freest opportunity of autonomous development.” 13. „An independent Polish state should be erected which should include the territories inhabited by indisputably Polish populations, which should be assured a free and secure acces to the sea, and whose political and economic independence and territorial integrity should be guaranteed by international covenant.” — L.: Rašln, Ladislav: Vznik a uznání Československého štátu. Praha 1926, 269. old. 21 Részlet az Osztrák—Magyar Monarchia kormányának 1918. október 7-i jegyzékéből, amelyet a washingtoni svéd követség útján Wilson elnöknek juttatott el: „The Austro-Hungarian Monarchy, which has waged war always and solely as a defensive war and repeatedly given documentary evidence of its readiness to stop the shedding of blood and arrive at a just and honourable peace, hereby addresses itself to his Lordship the President of the United States of America, and offers to conclude with him and his allies an armistice on every front, on land, at sea, and in the air, and to enter immediately upon negotiations for a peace for which the fourteen points in the Message of President Wilson to Congress of January 8, 1918, and the four points contained in President Wilson’s adress of February 12, 1918 should serve as a foundation, and in which the view-points declared by President Wilson in his adress of September 27, 1918, will also be taken into account.” — L.: Rašín, Ladislav: i. m., (V. melléklet) 271—272. old.; (III. melléklet) 270. old.; (IV. melléklet) 270—271. old. 22 Részlet Woodrow Wilsonnak, az USA elnökének 1918. október 18-i válaszából, amelyet külügyminisztere, Robert Lansing közvetítésével és aláírásával az Osztrák—Magyar Monarchia kormányának október 7-i jegyzékére adott a svéd követség útján: „The President deems it his duty to say to the Austro-Hungarian Government that he cannot entertain the present suggestion of that Government because of certain events of the utmost importance which, occurring since the delivery of his Address of January 8th last, have necessarily altered the attitude and responsibility of the Government of the United States. Among the fourteen terms of peace which the President formulated at that time occurred the following: »The peoples of Austria-Hungary, whose place among the nations we wish to see safeguarded and assured, should be accorded the freest opportunity of autonomous development.* Since that sentence was written and uttered to the Congress of the United States, the Government of the United States has recorgnized that a state of belligerency exists between the Czecho-Slovaks and the German and Austro-Hungarian Empires, and the Czecho-Slovak National Council is a de facto belligerent Government, clothed with proper authority to direct the military and political affairs of the Czecho-Slovaks. It has also recognized in the fullest manner the justice of the nationalistic aspirations of the Jugo-Slavs for freedom. The President is therefore no longer at liberty to accept a mere »autonomy« of these peoples as a basis of peace, but is obligad to insist that they, and not he, shall be judges of what action on the part of the Austro-Hungarian Government will satisfy their aspirations and their conception of their rights and destiny as membres of the family of nations.” — L.: Rašín, Ladislav: i. m., (VI. sz. melléklet) 272—273. old. Beneš szeptember 5-én táviratban értesítette Prágát, hogy az Egyesült Államok kormánya elismerte a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. Ennek érdekében Masaryk néhányszor beszélt
