Irodalmi Szemle, 1988

1988/7 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Első rész)

737

Budování štátu. Československá politika v letech popŕevratových. Rok 1918. Praha 1933, 22—23. old.; Hajšmann, Ján: i. m., 343—354. old.; Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. V. kötet. 1906—1913. Budapest 1971, 98. old. (Jegyzet).

6 Kramár politikai nézeteit meg lehet ismerni a csehországi helyzetet elemző tanulmányából (Anmerkungen zűr bühmischen Politik. Wien 1906).

A fogadalom letétele után másnap, december 22-én, vasárnap délután Tomáš Garrigue Masaryk elnöki üzenete a prágai várnak abban a termében hangzott el, ahol korábban az ünnepélyes kihallgatásokat tartották, s amelyet még a Habsburg-ház tagjainak a képei díszítettek. Beszédében az elnök a Nemzetgyűlés előtt megemlékezett azokról az időkről, amelyeket a nemzet átvészelt, beszélt azokról a célokról, amelyeket valóra váltott, és szólt azokról a feladatokról, amelyek még előtte állnak. A magyarokról e helyt sem nyilatkozott hízelgőén. Mint mondta, neki hihetetlennek tűnt, hogy egy olyan nemzet, mint a magyar, hosszú időn át négy más nemzetet zsákmányolt ki: a szlovákot, a rutént, a románt és a jugoszlávot. Hivatkozott Cavourra, aki helyesen látta, hogy a magyarok nem tudják tiszteletben tartani más nemzetek szabadságát, holott éppen ők maguk voltak kénytelenek védekezni a németekkel szemben. Nézete szerint „háború idején a magyarok politikailag még 1848 presztízséből éltek, de propagandájuk hamisságát mindenhol elnézték, ma viszont a szövetségesek egészen tisztán látják, hogy a magyaroknak csak nemzeti államukra van joguk”. A továbbiakban keserűen jegyezte meg: „A magyarok eléggé könyörtelenek voltak, amikor mondogatták: a tót nem ember”, de azonnal hozzátette, hogy „mi nem fogunk nekik rosszal visszafizetni, csak azt akarjuk, hogy Szlovákia teljes kiterjedésében a felvirágzásához szükséges határokkal rendelkezzék”. — Vö.: Národní shromáždení československé v prvním roce ..., 69., 80. old.; Soukup, František: i. m., 1236. old.

7 Dr František Soukup azonos azzal a demagóg szociáldemokrata képviselővel, aki 1907. december 11-én felszólalva az osztrák képviselőház „kiegyezési” vitájában a magyar kormányzat nemzetiségi politikájáról és a csernovai „vérfürdőről” szólva, többségében minden tárgyi alapot nélkülözve, izzó elfogultsággal jellemezte az ún. magyar állameszme „más népeket elnyomó”, „imperialista” jellegét. — Vö.: Haus dér Abgeordneten. Stenografisches Protokoll. XVIII. Session, 1907. V. kötet, 3231—3236. old. Generaldebatte über die gesamten Ausgleichsvorlagen. Magyar szövege megtalálható: Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. V. kötet. 1906—1913. Budapest 1971, 131—134. old.; Soukup, František: i. m„ 85—86. old.; Srobár, Vavro: i. m.

8 Edvard Beneš 1916-ban kiadott háborús pamfletje, a Détruisez l’Autriche-Hongrie! állítása

szerint a magyarok a németeknek leghűségesebb, leghagyományosabb szövetségesei és szellemi rokonai, oszlopos tagjai a közép-európai elnyomók bandájának, s a német és a magyar brutalitás egy tőről fakad; ők a felelősek a világháború kirobbantásáért. A végkövetkeztetés a „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam” latin szállóige mintájára (e szavakkal szokta befejezni minden beszédét Cato Malőr a római szenátusban — meghalt i. e. 149-ben) ez a francia nyelven megfoglmazott mondta: „L’Autriche-Hongrie dóit étre

démembréel”

A „Pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot!” c. kiadvány francia szövegében ezeket a megállapításokat találjuk: „Nous voudrions fairé comprendre que l’unique moyen de briser la force de cette bande d’oppresseurs en Europe centrále est de détruire complétement le noyau austro-magyar sur lequel elle base sa politique” (69. old.); „...les Magyars, qui, alliés traditionnels des Allemands, . ..” (6. old.); „L’Autriche-Hongrie, voilá la grande coupable!” (34. old.); „. . . il avait échangé son rôle ďopprimé pour célúi de l’oppresseurs le plus brutal et le plus malhonnette” (41. old.); „II n’y eut jamais de pires oppresseurs que les Magyars.” (41. old.); „Ils étaient nécessairement les Alliés les plus traditionnels des Allemands,...” (42. old.); „C’est ä eux qu’incombe principalement la responsabilité pour le déchainement de la guerre actuelle.” (42. old.); „.. . ce sont eux »le troisiéme grand coupable® de cette guerre” (43. old.). — Vö.: Beneš, Edvard: Détruisez i’Autriche- Hongrie! Le martyre des tchéco-slovaques ä travers l’histoire. Librairie Delagrave, Paris 1916; Boros Ferenc: Magyar—csehszlovák kapcsolatok 1918—1921-ben. Budapest 1970, 18. old. (22. sz. jegyzet).

9 1918 első felében még azt feltételezték, hogy a háború csak 1919 tavaszán ér véget. Ezért arra gondoltak, hogy felveszik a kapcsolatot a külföldi ellenállás tagjaival. Az útlevelek iránti kérelmet Stanék képviselő és Tusar képviselő adta be a külügyminisztériumban. Húsz útiokmányt kértek a cseh delegáció számára, amely egy semleges országba, Svájcba készült. Az utazás célja nem maradt titokban. Tudott róla nemcsak az osztrák kormány, hanem maga a császár is. A minisztérium 14 napon belül kiadta az útleveleket, ami abban az idő-