Irodalmi Szemle, 1988
1988/7 - Grendel Lajos: Szakítások (regényrészlet)
689 nem álmodta-e csupán, s kutatni kezdett az emlékezetében, s jól meg kellett az emlékezetét sarkantyúznia, hogy nem az történt-e vele, ami nagyon is valószínűen megtörténhetett volna: hogy még a délután leitta magát az eszméletlenségig, s hogy a vendégek (ha egyáltalán eljöttek) hiába csöngettek és dörömböltek az ajtón, ha ő berúgott és elaludt, dobhártyaszaggató zaj sem tudta eszméletre téríteni. Igen erős kétségei voltak, s olyan értetlenkedve botorkált a saját lakásában, mint aki elvesztette a talizmánját, holott az előbb még ott lógott a nyakában. Nyoma sem volt annak, hogy itt az éjszaka majd szétrúgták a parkettát, és a tányérok, a poharak, az evőeszközök — minden a helyén a konyhában, minden mintha érintetlenül állna a helyén emberemlékezet óta, s szolgálná az ő nyomorult kényelmét, három műszakban, alázatosan és zokszó nélkül. Zúgott a feje, s azt hitte, még mindig álmodik. S ha a vizelési kényszer nem kergeti be a vécére, talán sokkal tovább is eltartott volna ez a szélütéses kábulat. A szűk és kényelmetlen mellékhelyiségben meggyújtotta a villanyt, s akkor majdnem felkiáltott örömében, s a kábulatból és ijedelemből visszabillent a valóságba. A fal az ülőke magasságában egy darabon le volt hányva, s ő majdnem táncot lejtett az ülőke előtt, s szinte az egész testében érezte, ahogy felszakad az emlékezetére boruló hályog. Hát igen, Csilla! Már emlékezett. Csilla éjfél után rosszul lett, s aztán úgy kellett tíz percig könyörögni neki, hogy jöjjön elő, mert el fog ott aludni. Tehát itt voltak mindnyájan az éjszaka, s Pálóczi nemsokára a sok boros-, pezsgős- és vodkásüveget is megtalálta. Az erkélyen sorakoztak a fal mellett, mint egy díszszázad: az első sorban a legalacsonyabb termetű legénység, a vodkásüvegek, a másodikban a borospalackok, a harmadikban a daliás és előkelő arisztokrácia: a pezsgősüvegek, s a hószagú, friss, metsző levegőben az erkélyen boldogságérzés áradt szét Pálóczi testében, s ez a friss levegő és hatalmas érzés szinte szétfeszítette a tüdejét. A másik érzés a megilletődöttség érzése volt. Nyilvánvaló, hogy amikor elveszítette az eszméletét vagy elaludt, akkor közös erővel átvitték őt a hálószobába és lefektették, s ezért most végtelenül hálás volt nekik, s arra gondolt, bizonyára azért takarítottak ki, mert szeretik őt. Vagy sajnálják! Erre azonban nem szíveseen gondolt, elhatározta, hogy csak azért is az első lehetőséget fogadja el, mert hát miért is ne szeretnék őt, ő soha nem bántott senkit és soha nem tudna ártani még a legelvetemültebb ellenségének sem, és mutassanak neki még egy ilyen embert, aki a rámért csapásokat ennyi belátással, türelemmel és méltósággal viseli el, mint ő. Márpedig erre a belátásra, türelemre és méltóságra nagyobb szüksége volt, mint gondolta. Késő délután, de még világosban, elhagyta a lakását, hogy meglesse és leleplezze ünnepi magányában a várost. Az óváros utcáiban azonban túl sokan nyüzsögtek, s a nyüzsgők közt is túl sok volt a fiatal szerelmespár, s őt előbb feldühítette, majd elkedvetlenítette, hogy milyen gyanútlanul szerelmesek. Elmenekült előlük, fölment a várba, de itt sem járt jobban. Már erősen sötétedett, s mintha a csillagos ég szállt volna le a Duna túlpartjára, az irdatlan és áttekinthetetlen lakótelepi labirintus fényeket bocsátott ki, mintha csak az ő bosszantására tette volna, mert mindegyik fénypont azt üzente neki, hogy otthon van valaki, s nála százszor, ezerszer több szerencsével evez a rá leselkedő katasztrófák: depresszió, idegösszeroppanás, halálfélelem, szerencsétlenség és más modern bajok sziklái között, s akkor az alkoholszomja is újra jelentkezett, már-már olyan követelődzőén, hogy azt kívánta, bárcsak a Duna medrében, legalább egy óráig napjában, vodka folyna. A főkapun keresztül távozott. S akkor a mindenütt kísértő véletlen egy ökölcsapással megint a földre terítette. A szélben himbálódzó utcai neonlámpa fénykörében Nórát pillantotta meg. A lány egy másik lány társaságában a villamosra várakozott, amely éppen abban a percben kanyarodott ki a vár alatti alagút gyomrából,
