Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - HOLNAP - Csáky Pál: Úton III. (kisregény)
664 HOLNAP hátuljában, a lugas alatt. Férfiak ültek ott heten-nyolcan egy gyalulatlan asztal körül, a bor már a fejükbe szállhatott, egymás szavára licitálva mondták emlékeiket, innen, az udvar sarkából váltva meg vele a világot. — Königgrütznél — mesélte Dereši Sándor —, ott aztán kutya világ volt, mondhatom, ott voltam. A vér vastagon folyt, aki nem látta, elképzelni sem tudja, micsoda mészárszék volt ott. Amikor minket rohamra vezényeltek, a hatvankilencesekből már alig maradt hírmondó. Bizony, ha nem segítenek be a vasasok, mi is ott maradtunk volna egy szálig. Süvöltöttek körülöttünk az ágyúgolyók, egész rendet vágtak közöttünk, istenemre mondom, szabályszerű rendet. Ott maradt Fehér Jóska is, szegény, a szomszéd faluból, Isten nyugosztalja. Kutya fajta a porosz, verekedős, nekem elhihetitek, náluk talán csak a muszka verekedősebb. — A kozákok igen — szólt közbe valaki. — Kemény legények, megülik a lovat, ügyesek, mint az ördögök. Mire az ember észbekap, már ott vannak fölötte, szúrnak villámgyorsan, ha nem vigyáz az ember, máris a bordái közt a lándzsájuk hegye ... — Azért az olaszok sem kutyák — szólalt meg a fiatalabbik Dereski —, fürgék, mint a zerge, és irtó pontosan céloznak ... Hátul, az udvar mélyén ilyen dolgokról beszéltek a nagyapádék, azt is megfigyelted, dédapád ilyenkor soha nem ment oda közéjük. — Ugyan, ne hallgass rájuk — mondta neked is nagyanyád, amikor észrevette, hatással vannak rád a történetek. — Csak beszélnek, jártatják a szájukat, a neheze meg mindig nekünk marad, asszonyoknak. A munka, a család, a gazdaság ... Nagyanyád ilyen volt — csodáltad a racionális, logikus gondolkodásmódját. Nem túlzás, hogy falusi mércével mérve igen okos asszony volt, sokszor megforgatta — ha úgy esett — még a kántortanító urat is. Nem csoda, ha úgy emlékszel rá: főzés, tollfosztás, kukoricamorzsolás közben — könyvvel a keze ügyében. — Ne hallgass rájuk — mondta akkor is, amikor a férfiak, alaposan felöntve a garatra, a Kossuth Lajost kezdték el énekelni, s egymás vállára borulva teli torokból esküdöztek. Bodros, alacsonyan szálló felhők tartanak feléd, beburkolják a topolyafák ágait. Közömbösen haladnak el melletted, mint a világ annyi sok más történése. Megint csak az jut eszedbe, ideje volna leszámolnod az önáltatással, hogy valaha bármin is képes leszel változtatni, hogy belső nyugtalanságod, egyensúlyhiányod bárkit is megértésre vagy cselekvésre lesz képes ösztönözni. Tisztelt Uram! Ezennel meghívjuk Önt az Intézetünk által szervezett nemzetközi kongresz- szusra, amelyet 198.. december 14. és 16. között tartunk meg Intézetünk központjában. Program és egyéb tudnivalók a mellékelt tájékoztató szerint. Tisztelettel Ishio Kasaki igazgató Indukált Erőtér Kutató Központ Tokió Nézed a meghívót, és arra gondolsz, milyen meglepetéssel vetted kézbe először, mennyire megilletődött voltál, amikor megtudtad, hogy a japán tudósok előtt nem ismeretlen a neved. Az is meglepett, miután valóban részt vettél a konferencián, hogy a zárkózott japánok között milyen hamar leltél barátokra, támogatókra. S utána ami itthon várt, a döntés. Egy délután munkába merülten az analizátorral vesződtél éppen, amikor bejött hozzád a prof. Csendben betette maga
