Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - HOLNAP - M. Csepécz Szilvia: A fák törvénye, Lebegésünk, Még mondható (versek)
656 HOLNAP Valósága A másság az én bűnöm lenne, vagy másnak is ez a csalás, ilyen lehetetlen múltja, jelene, és én vagyok lehetetlenül más? Másnak a távlat nem saját ellene, nem fórául érte visszájára, vagy nincs miért, hogy ezt tegye, és nyugtának ez az ára? Együtt vagyunk itt számkivetve, vagy sorstársam nem sorsom; csak meglakolt bűnöm teste, mi néma jövöm súlya vállamon? Donne úr szerelnie Letépni-e az utolsó szirmot, amire „nem szeret” jutott...? Élősködő lehetőségeink Ez a sikerületlen fél este, utólag kompilálom, a legföltétlenebb hiba: sátáni abszencia, uram. Már-már csodálatos, hogy nem fél méterrel a föld felett járunk itt. Hasraesett tünemény ez. Egy kény szerképzet ért így fordítom vissza a hiányt. Meg a líra gebéjét: vonat. Kinek mi jutott, mondom. A fél métered kijutott, de találkozásunkat elvitte. M. CSEPECZ SZILVIA A fák törvénye i (viszonylatok) Szétr&zódik és összeáll vándorlásunk fókuszában az ég szürke szelencéje a kifogyhatatlan anyaöl s a mindenség paránya sorjázik magánutainkon bátor lépteink tudója fölénk feszül irgalommal 11 Hogyan lehetne emberibb? Vagy az ember józanabb? Hogy a hasonlóságok érintkezéskor csiszolódjanak időburák pattannák széjjel tölgy-árnyékban pihen a gyermek hogy megtanuljon a zsigerekben bujdokló erőből növekedni s évgyűrűit bizton számlálva hadd kísérhesse korcos harcát kérges világok lombhullása 111 A fák a hozzánk növök kicsalják maqukból a másunk a fák eloroznák hovatartozásunk és szerteszórják a földeken a mag nélkül rázódó létet kikaparják a tisztességet hogy árnyékunkká keseredjen Siva-gyökérré nemesedjeji s burjánzása legbelül ha érint feszüljön fölénk irgalommal feszüljön fölénk irgalommal
