Irodalmi Szemle, 1988

1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Turczel Lajos: Érsekújvár és a Sarló

630

■ E S Z £ L 0 MŰIT

főleg ifjúsági mozgalmi és kisebbségpolitikai kérdésekre terjedt ki (A gombaszögi tábor, Vetés 1928. 3. sz.; A magyar kisebbségi kérdés, Vetés 1929. 3. sz.; A magyar jogi fakultás kérdésében, Magyar Diákszemle 1931. 1. sz.; Néhány szempont a nemzetiségi kérdés problematikájához, Korunk 1932. 808. 1.). 1934 és 1945 között Érsekűjvárott működött mint ügyvéd. 1945 után Magyarországra költözött, s ott először a szlovákiai áttelepítettek újságjánál, az Oj Otthonnál dolgozott, 1948-tól nyugdíjazásáig pedig a budapesti Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda lektoraként, majd igazgatóhelyetteseként működött. Ebben az időben vezetéstudományi kérdésekről publikált tanulmányokat. 1981-ben Budapesten halt meg.

Dobossy László 1910-ben Vágfarkasdon született. Dobossy Imre öccse. A középiskolát Érsekújvárban, a francia—magyar szakos egyetemi tanulmányokat a prágai Károly Egyetemen végezte. Az ifjúsági mozgalmakba középiskolásként kapcsolódott be: részt vett az önképzőkörök korszerűsítéséért folytatott sajtóharcban, s a regös- és szociográfiai vándorlásokon csoportokat vezetett. A Sarló alapító és vezetőségi tagja volt, s az 1931-es sarlós kongresszuson A nevelés válsága címen tartott előadást. 1932-ben a Sarló küldötteként részt vett és felszólalt az amszterdami nemzetközi háborúellenes kongresz- szuson. Az ifjúsági mozgalmak virágkora idején élénk publicisztikai tevékenységet folytatott, s akkori jelentősebb írásai a fentebb már említetteken kívül a következők voltak: A Sarló etnográfiai vándorlása az Ipoly menti területeken, A Mi Lapunk 1930. 7. sz.; Mit tanítsanak a szocialista nevelők? Oj Szó 1932. 8. sz.; Harmincmillió ember nevében (felszólalás Amszterdamban], Az Ot 1932. 8. sz.; A modern nevelés szociológiája, Korunk 1932. 8. sz. 1934-ben a Magyar Újságban a pozsonyi magyar tanszék ügyében több jeles cseh és szlovák tudóst szólaltatott meg (F. X. Šaldát, ZdenSk Nejedlýt, Emanuel Rádlt, Josef Pekáft, Albert Pražákot és Ján Sta- nislavot). Korábban ő teremtette meg a kapcsolatot a Sarló és Salda, Nejedlý és Rádl között. 1936 és 1939 között a kassai magyar gimnáziumban tanított, és akkori publikációi egy részét Czuczor László néven közölte l Az úgynevezett „kisebbségi tudat* és népünk megrokkanása, Oj Szellem 1937. 21. sz.; Csehek és magyarok,

In: Magyarok Csehszlovákáiában 1918— 1938, Budapest 1938; A felvidéki szellem, Nyugat 1938. I. 131—132.) 1939 őszétől a párizsi egyetem ösztöndíjasaként Franciaországban tartózkodott, s bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba. 1945 és 1950 között a párizsi Magyar Intézet tudományos munkatársa, majd igazgatója lett, s a Sorbonne-hoz tartozó Keleti Nyelvek Főiskoláján is tanított. 1951- től nyugdíjazásáig a budapesti tudomány- egyetem szlavisztikai tanszékének docense, majd professzora volt. Ettől kezdve nagy arányokban kibontakozott irodalomtudományi munkássága főleg a romanisz- tikához és bohemisztikához kötődik, de a csehszlovákiai magyar kieehhségi élet és irodalom kérdései is helyet kapnak benne. Fő művei: Romain Rolland magyarul megjelent művei és a magyar R. Rolland-iro- dalom (Budapest 1956); Cseh—magyar szótár I—II. (Bp. 1960); Karel Čapek (Bp. 1961); Hašek (Bp. 1973): A francia irodalom története l—ll. (Bp. 1963); A középeurópai ember (Bp. 1973); Két haza között (Bp. 1981); Előítéletek ellen (Bp. 1985). Munkatársa az Ez volt a Sarló tanulmány- gyűjteménynek is.

Forgách Béla 1910-ben Érsekújvárban született földmunkás családból. A középiskolát szülővárosában, a tanítóképzős abi- turiensi kurzust Pozsonyban végezte. Az ifjúsági mozgalomba még középiskolásként kapcsolódott be. Alapító tagja volt a Sarlónak, s az 1931-es szociográfiai vándorlásokon az Ipoly-völgyi csoportot vezette. A pozsonyi tanítói magyar szeminárium vezetője volt. Az 1931-es sarlós kongresz- szuson Népmozgalmak a csehszlovákiai magyarság életében címen tartott előadást. Tanulmányai elvégzése után Csal- lóközcsütörtökben, majd Perbetén tanított. A világháború idején kétszer is bevonultatták: első alkalommal végigszenvedte a doni visszavonulást, 1944 őszén pedig a már Magyarországon folytatott frontharcokban Hollókő táján nyoma veszett.

Horváth Ferenc, 1907-ben Érsekújvárban született, középparaszti családból. Családi környezete, gondolkodása és érdeklődési köre rokon vonásokat mutat a makói Erdei Ferencével, és ifjúkori publikációs tevékenysége alapján akár szlovákiai Erdeinek is nevezhetnénk őt. A reálgimnáziumot szülővárosában végezte el, s 1927-től 1930-ig a prágai Károly Egyetem bölcsészeti karának hallgatója volt, de tanulmá-